Mentőöv őshonos állatoknak

Áprilisban vált hatályossá a hosszas egyeztetések eredménye: évek óta készült a védett őshonos háziállatok támogatásáról szóló FVM-rendelet. Lényege, hogy három kategóriára osztja az állományt: elit vagy nukleusz, fajtafenntartó és árutermelő állományra. Támogatásban az előbbi két kategóriába tartozó egyedek részesülnek. A besorolás szempontjait és a fajták tenyésztésének, tartásának, takarmányozásának részleteit a tenyésztőszervezetek által kidolgozott és a tagok által végrehajtott tenyésztési programok tartalmazzák.

A fajtafenntartó egyedek után fizethető támogatás a nukleusz támogatás mértékének 55-60 százaléka. A szürke marha esetében például 160 eurót igényelhetnek a tenyésztők a fajtafenntartó és 284 eurót a nukleusz egyedekre, mangalicánál 78 és 150 eurót.

A jogszabály kidolgozásában nagy szerepet játszott a Magyar Állattenyésztők Szövetsége. A szervezet ügyvezető igazgatója, Wagenhoffer Zsombor elmondta: a jogszabály késése annak is köszönhető, hogy nem akartak rossz alkukat kötni, így az elmúlt ötévinél igazságosabb támogatási rendszert sikerült létrehozni.

Ugyanakkor nagy még a bizonytalanság a tenyésztők között: a támogatás kérésére szabott határidő nagyon rövid, és a tenyésztői szervezetek csak ezután fognak összeülni. Ezért többen el is utasítottak minket, mondván, hogy még nem látnak tisztán.

– Nagyon kell az őshonos támogatás, mert a szürke marha 3,5-4 éves korában éri el azt a súlyt, amit egy magyar tarka 16 hónaposan – magyarázza Lehoczki Mátyás, aki szürke marha, bivaly és parlagi szamár után is igényel őshonos támogatást. – A mangalicából kiszálltam, egy adminisztrációs hiba miatt négy évig nem kaptam meg a támogatást: úgy tűnik, most már elismerik a hibát, és hozzájutok a pénzhez.

Lehoczki úgy látja, hogy a bivalyainak egy része biztos, a szürke marháiból talán egy-kettő lesz jogosult a nukleusz egyedeknek járó támogatásra. Az elit példányok utáni támogatást elsősorban a régi állományok, a nemzeti parkok fogják kapni, ahol nem csak az állatok tökéletesek, de a nyilvántartás is.

Az általunk megkeresett mangalicatartók meglehetősen elkeseredetten nyilatkoztak: a Mangalica Egyesület már korábban húsz kocában és egy kanban szabta meg a legkisebb támogatható állományt, ez több, amit egy kisebb gazdaság elbír. Látható, hogy a mangalica kelendő, a nagyok nem akarnak ellenőrizhetetlen, egy-két kocás, gazdaságban működő konkurenciát – holott jövedelemkiegészítésként ez sokaknak megfelelne.

Rendkívül lelkesen fogadta viszont a hírt Szikszai István juhász, aki úgy látja, hogy kétszázötven cigája birkájából kétszázra kaphatja meg a nukleusz egyedeknek járó támogatást – így egy anya után nem öt-, hanem tízezer forint körüli összeget tehet zsebre –, és ez az ellehetetlenüléstől menti meg a tenyészetet. Ugyanakkor az őshonos támogatás nem kínál mindenre megoldást.

– Szürke marhára óriási a kereslet, mégsem bírjuk eladni – mondja Lehoczki Mátyás. – Össze kellene fogni a termelést és az értékesítést valahogyan, márkát építeni. És nem kellene már új tagokat felvenni a szövetségbe, három állattal.