Aranyláz Tiszaszőlősön

Családi házuk egyik szobájában a 65 esztendős Oláh Vince, aki 33 évig iskolaigazgató volt, ma pedig tiszteletdíjas alpolgármester, rengeteget dolgozik. A nyugdíjas tanár matematikát, fizikát, informatikát tanított. Mindig szeretett olvasni, minden érdekelte, kivált a régi idők.

– Ezért vállaltam el a könyv szerkesztését is, ami eljut majd minden háztartásba. Túlzás, hogy én írom, hiszen kész anyagokból is dolgozom. A Tiszafüredi Múzeum igazgatójának, dr. Vadász Istvánnak a monográfiájából és Makkay János egri történésznek a „krimijéből”. Az utóbbi huszonöt éve jelent meg „a nagy tiszaszőlősi aranylázról”, ami a falut botrányosan híressé tette. Máig vitáznak rajta történészek és régészek. A fotókkal és mellékletekkel „kidekorált” könyvben megszólaltatok idős, a falujukról sokat tudó embereket, például a 88 éves Szilágyi Pista bácsit, aki a laptopon lepergetett, róla készült katonafotók láttán elsírta magát. Megszólal a 90 éves Cseh István, a 82 éves, volt téeszelnök, az óvó néni, aki 18 éves korától nyugdíjazásáig itt dolgozott.

– Miféle aranyláz volt Tiszaszőlősön, és mikor?
– Makkay János könyvéhez, amelyben erről ír, már nehéz hozzájutni. A múlt század elején még 2600, ma 600 lakosú település történetének, melyben meghatározó szerepe volt a nemes Pazonyi családnak, ez egy igaz meséje volt. Úgy indult, hogy 1839 júliusában parasztasszonyok a Pazonyi-birtokon észrevettek egy földből kitüremkedő tárgyat. Kiszedték, hazavitték, és kiderült, hogy aranyból van. Na, másnaptól már mindenünnen özönlöttek a kincsvadászok ásni, túrni, és sorra kerültek elő billikomok, függők, aranysisakok, mellvértek; mindenféle ékszerek és hadászati dolgok. Ehhez fogható aranyláz talán csak Kaliforniában volt. Mire Pazonyi Salamonné és Elek fia észbe kaptak, már szanaszét eladták a ma se tudni mennyi és milyen kincseket. Mivel ez már akkor is állami tulajdonnak számított, Pazonyiék feljelentették a fosztogatókat. Megkezdődött a nyomozás, de minden eltűnt; amit sikerült visszaszerezni, Bécsbe vitték. Az állam „hűtlen kezelés” címen beperelte Pazonyiékat, s csak a régészeket érdekelte, hogy itt vélhetően két korszak leletei összekeveredtek. A kétezer évnél régibb rézkori gepida vagy szkíta temetkezési helyre úgy 600 évvel később, a népvándorláskor rátemetkeztek. Szakemberek máig azon vitatkoznak, amin 170 éve a faluban sokan meggazdagodtak, bár nevüket homály fedi. Szőlős különben termékeny a földjei révén, főleg a Tisza szabályozása után volt elég módos falu. Nevét a folyó menti vadszőlőkről és a szőlőtermesztőkről kapta, akik jó terméseiket királyi birtokoknak adták el. A szőlő volt a válóok 2002-ben a Tiszafüreddel való szakításban is, mert a peremterületté nyilvánított faluban szemétlerakót akartak építeni a szőlőskertek mellé. A gazdák mellé állt az egész falu, és agyő, Tiszafüred!

– Családjáról nem ír a könyvben?
– Nem. Én református tiszafüredi családban születtem, anyai nagyapám kisbirtokos volt. Ide nősült be poroszlói katolikus iparos családból ácsmester édesapám. Reformátusnak kereszteltek, sokáig Kucik Gyurinak hívtak édesanyámék után. Ma ennek nincs jelentősége. Két fiamtól négy unokánk van, az ötödiket nyárra várjuk. Nagy szeretetben 38 éve élünk együtt itt a feleségemmel, ahol ácsmester édesapám sok háztetőt épített. Ma is mutathatnék olyat, ahol ő volt a mester, s én a segédje.