Majorság a szeméttelep helyén

Piliscsév határában murvás út vezet a bekerített majorsághoz. A kapuhoz közel piros tetős, vadonatúj, még nem teljesen kész apartmanok állnak. A füves udvaron macskák, kutyák, szelíd nyuszik, a dombon lovak kószálnak. A baromfik, vízi szárnyasok, alpesi kecskék, mangalicák, vágónyulak, csacsik, pónik fedett szálláshelyen, nyáron a rókáktól villanypásztorral védett területen élvezik a szabadságot. Mint gazdáik, akik három éve itt élnek, eladva szülőházaikat, feladva korábbi munkáikat.

Az 51 éves Kelemen György szakmájára nézve ács. Építési vállalkozó volt, pontosabban még most is az, de a vállalkozása addig ketyeg, míg önellátó nem lesz a majorság. A közeli Solymáron régen együtt gyerekeskedett későbbi feleségével. Julika, sváb gazdálkodók lányaként, sokáig Németországban dolgozott. Így aztán hiába neki küldte élete első szerelmes levelét a vele egy padban ülő Gyuri, majdnem harminc évig távol éltek egymástól. Már rég elváltak mindketten, amikor ismét találkoztak – és tíz éve házasok. Annak idején az asszony utazási irodát alapított a lányával Budán. Ezt meg a solymári szülőházát adta el, mint férje is, hogy megvehessék a tízhektáros szeméttelepet.

– Nem szerettük már Solymárt, mert túl zajos és idegen lett nekünk – mondta a férfi. – Juli naponta Pestre járt, és nagyon unta már az estébe nyúló irodai munkát, pedig jól futott a szekerük. Mikor elterveztük, hogy „kivonulunk” ide és megvesszük a szeméttelepet, a gyerekeink elborzadtak. Volt rajta egy düledező istálló, egy mészégető kemence is.

– Az indulás – mutatja kérges kezét törékeny párja – szinte gyötrelmes volt. Kézzel szedtünk össze majd’ száz konténer hulladékot, majd a helyére Gyuri földet, szerves trágyát hordatott. Arról nem szólva, hogy mennyit nyomozott, míg fellelte az itteni huszonöt kis parcella tulajdonosait. Egyiknek tizenhárom is volt, s legtöbbjük már meghalt. Aztán őstermelők lettünk. Nekem van egy hatalmas konyhakertem, Gyuri gyümölcsfákat ültetett. A baromfik, nyulak, malacok vágása is az ő dolga. Én képtelen lennék rá. Húst különben sem eszem, de állítólag jól elkészítem. Mindenféle zöldséget termesztek. Most rakom el a lecsót, a tököt télire. Idővel szeretnék a kecsketejből szappant is készíteni, hogy azt se a boltból vegyük, mert amúgy is utáljuk a nagyáruházakat!

– Főleg azért – szól közbe a férje –, mert a falun élőket is leszoktatta a kertről, az állattartásról. Juli már kenyeret is süt az átépített mészégető kemencében. Idén elmaradt, mert belefészkelt két fecskepár, és mi állatbolondok vagyunk. Ha jönnek a vendégek, finom kenyérlángost süt.

– Ez turisztikai hely vagy majorság?
– Mindkettő. Ha tavaly nem nyertünk volna a LEADER-pályázaton szálláshelyek kialakítására, sose lennénk önellátók. Abból épült ez a szép kis ház, amiben szauna és konferenciaterem is lesz. Juli a turizmust örömmel felvállalta. Jól beszél nyelveket, éppúgy a vérében van, mint veteményest gazolni vagy szörpöt főzni. A pályázat sokat segített, mert éppen kifogytak a tartalékaink. Falusi turizmus keretében szeretnénk bemutatni eleink életét, amely sokkal emberibb volt, mint a mostani.