Amatőr előadások mesterfokon

– Ha én állat lennék, soha nem tartanék embert a lakásban, mert lármázik és piszkot csinál és egészségtelen – dalolja a kilenc-tíz éves kissrác. Körülötte egyszerű ruhákban kavarognak a többiek – az egyik furulyázik, a másik dobol, a harmadik gyönyörűen énekel, többen báboznak. De hogy! Kezükben színes kendők változnak át percről percre: ha akarják, madár, ha úgy döntenek, lufi; egyszer nyíló virág, másszor hulló falevél.

Aztán háborút mutat a tévé: egy kékesszürkére firkált, kifeszített lepedőt vernek a gyerekek hátulról. S láthatóan az alsósok ötleteiből felépítve, nem erőszakolva rájuk semmilyen felnőttkoncepciót, a zsombói Napraforgó bábcsoport prózaversekből ollózott előadása készületlenül ért minket. Totális színház minimális eszközökkel – mondta utólag a zsűri, s azt már én teszem hozzá: katartikus élmény.

A csanádpalotai művelődési ház és Csongrád megye közösen rendezett Kelemen László Színjátszó Találkozójára készülve a két világháború közti bohózatokra és népszínművekre – a falusi színjátszókörök jellemző repertoárjára – számítottunk. A közelmúltban várossá avatott Csanádpalota az itt elhunyt első magyar színidirektorra szeretne kulturális imázst felépíteni: Ádók István, a művelődési ház igazgatója ezért élesztette újjá 2001-ben az amatőr színjátszást. A Kelemen László Színjátszó Kör tagjai ezúttal nem fértek a programba, ezért a lebonyolításban segédkeztek. Az első két előadásban a jókedvű, megilletődött amatőrök inkább a közepes szövegekre bízták magukat, semmint saját ötleteikre.

Aztán a zsombói gyerekekkel elszabadult valami, s onnantól kezdve nem győztük kapkodni a fejünket. Félretehettük a totális amatőröknek fenntartott jóindulatú elnézést, és élveztük a színházat. Így a kétszereplős pazar egyfelvonásost (Délikert Színház, Szeged), melynek a savát-borsát az adta, hogy a húszéveseknek megírt karaktereket remek negyvenes színészek játszották; aztán meg a modernizált brutál-Antigonét fegyelmezett zentai gimnazistákkal – hogy csak a személyes kedvenceimet említsem.

A háromtagú zsűri – A. Szabó Magda, a Duna Tv alelnöke, Ablonczy László, a Nemzeti Színház volt igazgatója és Lukácsi Huba, a Latinovits Zoltán Diákszínpad vezetője – a rendezőkkel folytatott szakmai beszélgetésen meglehetős óvatossággal, de érdemben szólt hozzá az előadásokhoz.

A díjkiosztás elől megléptünk: ha a néző egy amatőr színjátszó találkozón igazi színházi élményekben részesül, már nem az a fontos, ki milyen elismerést kapott. Bennünk megmarad az élmény, s ez az igazi kitüntetés.