Hol élsz te? Minek képzeled magad?

Hol élsz te? Minek képzeled magad? Az ARC zsűrije a pályázóktól ezekre a kérdésekre várta a válaszokat, melyeket aztán plakát formában tekinthetett meg a nagyérdemű. Az első ARC óta tudjuk, hogy a plakát nem csupán a reklám eszköze, de a véleménynyilvánítás és a társadalomkritika tere is. Az érdeklődők tehát hol kreatív, hol elgondolkodtató üzeneteket megfogalmazó műveken keresztül ismerhették meg a pályázók elképzeléseit.

Nos, hol is élünk? Budapesten? Magyarországon? Európában? Netán a Naprendszerben? Vagy nem is valóságos tereken, hanem virtuális világban? Politikai szélsőségek jelenében? Szemétdomb és gyártelep közepében? Egy tízemeletes panelben? Vagy egyszerűen csak otthon? Íme, néhány alternatíva a sok közül.

Félig otthon érezheti magát valaki azon a helyen, ahol már kakilt – legalábbis így vélekedett az egyik pályázó, aki az említett helyszíneket a Google maps-en jelölte be. De nagy ihletettséggel bírt az a tény is, miszerint a fiatalok többségének társas érintkezései a közösségi portálokra korlátozódnak. Az egyik plakáton megjelent válogatás például olyan beküldött anyagokból csemegézett, melyek vicces-kritikus módon közelítették meg a különböző portálokat és felhasználóikat. Eljátszottak a gondolattal, Orbán Viktor mit posztolhatott volna ki, miután a Fidesz megnyerte a választást; illusztrálták az igazi netfüggőt: Twitter- és Facebook-infúzióra kötve. Számomra a legkedvesebb a Borz-díjas Wunderland című alkotás, melynek szerzője finom iróniával idézi meg a jelenlévő régmúltat: a kocsi visszapillantójáról lelógó, a Wunderbaum-ra hajazó, Nagy-Magyarország alakú, sour grape (savanyú szőlő) feliratú autóillatosítóval.

Többéves hagyomány, hogy az ARC kiegészült az ARC+ kamara-kiállításokkal is. Az idén a „Te is tehetsz a szegénység ellen”, a „Leszokásvonal – no more cigi” és a „Velünk is megtörtént: bEUgrottunk” témákkal kapcsolatban várták a pályaműveket. Mind a szegénység, mint a dohányzás és az általa okozott megbetegedések súlyos társadalmi problémát jelentenek ma Magyarországon. A cél tehát az volt, hogy a jelentkezők olyan megoldásokkal rukkoljanak elő, melyek mentesek a reklámokat jellemző üres kliséktől. A szervezők emellett kíváncsiak voltak: mi magyarok, hogyan vélekedünk az európai közösségről – hazai, illetve EU-s szemmel?

Bár a plakátok között nem bukkantam rá a szegénység felszámolásának korszakalkotó megoldására, találkoztam olyanokkal, amelyek egyszerre voltak humorosak, letargikusak – és mélységesen valóságosak. Kedvenceim közül való, melyen a természet közelsége és a praktikumra törekvő enteriőr-dizájner – vagyis maga a hajléktalan – látható „remekműveivel”: köztereken összetákolt kartonlakásával. Szívszorongató volt látni az „örök szigetelőt” is, aki „ott-alvós jeggyel” tengeti mindennapjait a Csepel-szigeten épített sátrában.

Nagy kihívás a dohányzásról való leszokásra serkenteni a füstölőket. Nem tudom, hogy a Superman felsőruházatán megjelenő és magát a szuperhőst is szimbolizáló jelbe rajzolt, majd áthúzott cigi mennyire gondolkodtatta el a cigarettázó kíváncsiskodókat, mindenesetre ötletes munka – és nem mellesleg első helyezést kapott a zsűritől. Számomra a legmeghatározóbb élményt az Apával játszom című kép adta, melyen egy szomorú kisfiú turkál homokozó lapátjával édesapja kiborult hamvaiban. Kétségkívül provokatív és morbid, mégis a leghatásosabb lehet a dohányzás elleni kampányban. Talán megosztó jellegéből fakadt, hogy – nagy sajnálatomra – lecsúszott a dobogóról.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!