Mit tehetünk az öregeinkért?

Encs az aprófalvas abaúji térség szíve, ahol nyolc éve adták át az idősek megyei fenntartású ápolási-gondozási központját. Az épületegyüttes igazán szép – ám amiről vezetőjével, a szakmájában rangot szerzett Jónyer Lajosnéval beszélgettünk, már kevésbé az.

Bár országosan Borsod-Abaúj-Zemplén megyében van a legtöbb, 62 – alapítványi, egyházi, civil, városi, valamint 8 megyei fenntartású – idősotthon, a bejutást illetően mégis itt a legrosszabb a helyzet. Kivált a dunántúli régiókhoz képest, ahol gyakoriak az „egyéb” alapítású, akár 15-18 milliós „belépőt” kérő, luxusellátást nyújtó otthonok. A törvény szerint ezt a summát a szolgáltatónak öt évig félre kell tennie, mert ha a bennlakó meggondolja magát, s netán két év múlva távozik, akkor három évet visszafizetnek neki. Amennyiben ez időn belül meghal, a belépőként fizetett összegtől elesnek a hozzátartozók.

– Megyénkben a legnagyobb a sorállás – mondja a vezetőnő –, már csupán az érintettek bizalma okán is, mellyel az önkormányzati és egyházi fenntartású intézményeket illetik. De ezeknél sem mindegy, mennyi a térítési díj, mely amúgy otthononként igen eltérő. A borsodi csúcs havi 80-100 ezer forint körüli – nálunk havi 77 400 –, az átlag 50-60 ezer, míg a 45 ezer forintos már elenyésző. A mindenkori olcsóbbságot „valamiképpen” az intézménynek kell kigazdálkodnia. Mindeközben a honi idősotthonok gondjai összetettek, kuszán egybefolynak a szociális és egészségügyi törvénykezés itt-ott vitatható szabályaival. A gazdag országokban az öngondoskodásra épül a különálló nyugdíj- és betegbiztosítás, ami az öregeknek kiszámíthatóságot jelent. Nálunk az idős lakosság zöme – kivált a keleti régiókban – kispénzű és magára hagyatott. Kiáltó ellentmondás: a hosszú várólisták mellett betöltetlen helyek is találhatók a megye azon otthonaiban, melyek árait nem tudják megfizetni. Felemás az a szabályozás is, miszerint bizonyos otthonokba csak a napi 4 órán túli ápolást igénylők juthatnak be. Mikor megnyitottunk, 230 fős volt a várólistánk, most úgy 60-as. Emiatt. Mert akkor még felvehettünk tanyasi egyedüllétben tengődő öreget, aki úgy-ahogy még ellátta magát, de már biztonságos közösségbe vágyott. Ma nem, csak ha már teljesen „lerobbant”. Ezenközben csökkent az állami normatíva, megemelkedtek a térítési díjak. A megyei férőhelyek száma 3272, a várólistásoké ezren felüli – már ha teljesen pontosak a számok…

Jónyer Lajosné szerint a jó megoldás volna, ha az állam számba venné, melyik otthon milyen fokozatú – akár az 1-től 5 csillagosig minősített szállodáknál –, s csak a szerényebbeket támogatná. A luxuskategóriájúakat pedig nem vagy csak igen kis mértékben. A rászorultaknál így volna igazságos, s egyúttal csökkentené a várakozók számát is.