Feltámadás Bodrogon

Becsukják a szemüket, összeteszik apró kezeiket. A zsivaj egy pillanat alatt ül el körülöttünk. „Az ételért, az italért légy áldva, jó Atyánk!” – zendül fel a csendben az apróságok hangja, majd olyan robajjal, amilyennel csak az óvodás gyerekek képesek, kirajzanak.

A jelenetet egy jókora adag túrós csusza mellől nézem végig levélírónk, Panka néni társaságában. Száztizenheten nyüzsögnek körülöttünk, az óvodásokon kívül általános és zeneiskolások. S ha a torkomon akadna a falat, azon se kellene csodálkozni. Kiderül, a háromszázmilliós vadonatúj oktatási komplexum olyan faluban épült fel, ahol alig több mint négyszázan laknak. Ahol azelőtt óvoda se működött, mert gyerek is alig volt. Nagyon jók lehetnek az összeköttetéseik – gondolom, és ezzel nem sokat tévedek. A legmagasabb szinten van pártfogójuk: úgy hívják, Isten. Neki köszönhető a feltámadás – a falu esetében is. Az elöregedő település életében ugyanis akkor következett be a kedvező fordulat, amikor a falu düledező kúriáját megvásárolta a budafoki baptista gyülekezet tagjai által létrehozott Menedék Alapítvány.

– Be volt omolva a mennyezet – mutat a fejünk fölé immár a Nádasdi-kúria nagytermében Madarász Dezső, az alapítvány területi vezetője. Majd belekezd a két évtizedes történetbe: rengeteg önkéntes többéves munkájával, gyülekezeti adományokból és külföldi segítséggel hozták rendbe az épületet. Négy nagycsalád számára alakítottak ki lakásokat. Olyan kisgyermekes szülőket vártak, akik vállalták, hogy sajátjaik mellé öt nevelt gyermeket fogadnak be.

– Feltétel volt a gyereknevelésben szerzett tapasztalat, a munkahely és a saját lakás, hogy ne megélhetési gondok miatt válassza bárki is ezt az utat. Mert ezen járni akkor is nagyon nehéz, ha teljes elhivatottsággal indulnak – meséli az elnök, aki maga is tízgyermekes családapa.

A rendbe hozott kúria aztán hamar benépesült: összesen hat nagyobb és több kisebb nevelőcsalád érkezett az évek során Bodrogra, a legtöbben mára saját házat vásároltak a faluban. S mivel egyszeriben sok lett a gyerek, kellett az óvoda. Volt még hely a kúriában, megteremtették a feltételeket és elindítottak egy óvodát is benne. Aztán a gyerekekkel együtt nőtt az intézményrendszer: a falutól bérelt épületben általános iskolát kezdtek működtetni. Végül azt is kinőtték, ezért nekivágtak az említett oktatási központ építésének. A nemrég megnyitott központ várakozáson felüli sikerrel működik: nemcsak a szomszéd településről, de Kaposvárról is járnak ide diákok. Utaztatásukat saját buszaikkal oldják meg. Harmincnyolc embernek adnak munkát, közülük sok falubelinek.

– Két hónapja kaptam itt takarítói állást, azelőtt munkanélküli voltam. Ha ők nem jönnek, ennek a falunak annyi – mondja Galambos Tiborné, aki nem vallja magát hívőnek. Hogy a betelepülőket mennyire befogadta a falu, mi sem illusztrálja jobban, mint hogy tizenkét éven át az egyik baptista nevelőszülő volt Bodrog polgármestere.

A mostani településvezető, Sütő Ervinné nem tagja a kilencvennégy fős bodrogi baptista gyülekezetnek. Ő a hivatalával szemközt található katolikus templom ajtaját nyitja büszkén. Szeptemberben szentelték fel, hatvanmillióba került, egyharmadát a hívek gyűjtötték össze.

– A gyűjtést még az elődöm indította. Sok támogatás érkezett a baptistáktól, magánszemélyként és gyülekezetként egyaránt segítettek minket. A stáció képeit is tőlük kaptuk – mutatja a polgármester asszony. Nézem Jézust a Golgotán. Mintha kicsit elmosolyodna.