Homoksivatag a Velencei-tó partján

Hajnalban kezdődött a fák irtása. Október negyedikén, az önkormányzati választás más-napján. Éjszaka felvonultak a gépek a velencei szabad strandon, s amint megvirradt, nekimentek a kifejlett nyárfáknak, nyíreknek, fűzeknek, platánoknak, jegenyéknek. Négy napig tartott a mészárlás.

– Valóságos sokként érte a helyieket a pusztítás – hallgatom az eseményre emlékező Gerhard-Kotroczó Ágnes helyi lakost. – Amikorra a gépek végeztek a munkájukkal, a kilométeres szakaszon végig gyertyák égtek.

De már nem a tó partján, hanem feljebb, az országúton, a kerítés mentén. A strandra akkor már nem lehetett belépni, azt ugyanis lekerítették, építési területté minősítették. A helyén egy több mint kétmilliárdos beruházás keretében üzletsort, közösségi termet és több mint tízezer négyzetméteres homokos strandot hoznak létre jövő szeptemberig.

– Nem ezért választottuk a férjemmel a zajos nagyváros helyett az ötezres Velencét, hogy most utolérjen bennünket a nagyobb beépítettséggel járó zsúfoltság – panaszolja tovább a fővárosból a Velencei-tó partjára áprilisban költözött fiatal, jogi végzettségű asszony.

Nemcsak ő érezheti így, hanem több százan, akik aláírásukkal népszavazást kezdeményeztek a szerintük értelmetlen, a környezetet károsító és ugyancsak kétséges megtérülésű beruházás ellen. Nem beszélve arról, hogy az egyébként az unió által is támogatott beruházáshoz 600 millió forintnyi önrész szükségeltetett, aminek megszerzése érdekében is a település egymilliárd forint értékű kötvényt bocsátott ki, évtizedekre eladósítva ezzel Velencét. Hogy végül is kinek az érdeke a grandiózus beruházás, arról számos, egyelőre ellenőrizhetetlen mendemonda kering a kisvárosban.

A népszavazási kezdeményezés mindenesetre dugába dőlt, egyebek mellett azért, mert az új testület már az alakuló ülésén az addigi 15 százalékról 25-re emelte a választásra jogosult velenceiek aláírásának kötelező mennyiségét ahhoz, hogy a szavazást egyáltalán ki lehessen írni.

– A kezdeményezés nem ezért halt el – válaszolja érdeklődésemre Oláhné Surányi Ágnes polgármester. – Hanem amikor a választási kampány miatt a törvény értelmében fel kellett függeszteni az aláírásgyűjtést, ezt a kezdeményezők elmulasztották bejelenteni. Én egyébként azt tekintem véleménynyilvánításnak, hogy meggyőző fölénnyel ismét megválasztottak polgármesternek.

– De az csak nem véletlen, hogy éppen a választás másnapján kezdtek a fák kivágásába? – kérdezek rá.
– Nem véletlen – ismeri el a település élén álló asszony. – Viszont engedélyt sem kaptunk volna a beruházásra, ha a beruházás befejezéséig nem pótoljuk bőségesen a kivágott fákat.
A beruházás megtérüléséről pedig meg van győződve a polgármester. Az üzemeltetés jogát egyébként is egy helyi szállodatulajdonos kapja meg évi negyvenmillió forintért, ezért erre az önkormányzatnak gondja sem lesz.

– A beruházás megtérülése erősen kétséges – ad hangot rosszallásának a vonatkozó hatástanulmányt idéző Gerhard-Kotroczó Ágnes –, amin nem is csodálkozom, hiszen az üzletek nyitása bizonyosan nem tolja ki a szezont a tó partján.

Ugyanakkor a hatástanulmány szerint az ötezres városba 418 ezer látogatót várnak a beruházás nyomán. Ezt már Szigeth Gábortól, a környezetvédelemre szakosodott Angelika Egyesület vezetőjétől tudom meg Érden.
– Számunkra ez a legnagyobb probléma a beruházással. Bár a látogatók számának ekkora növekedésében én is kételkedem, de a tó ennél kevesebb érdeklődővel sem terhelhető tovább.

Szavait a Kertészeti Egyetem professzorai által még a kilencvenes években készített tanulmányban foglaltakkal támasztja alá.
– Ezért tartjuk súlyos hibának a fák kivágását is – teszi még hozzá.

– Kilencvennyolc fa kivágása már felboríthatja a tó ökológiai egyensúlyát? – kérdezem.
– Természetesen nem, ám hozzájárulhat. Bizonyára újratelepítik őket, és egyszer majd meg is fognak nőni, ám a hűtő, árnyékoló hatásuk addig nem érvényesülhet, viszont a partra terített hektárnyi homok – amit én csak sivatagnak nevezek – fűtő hatása annál inkább.

– Ez a vonat mindenesetre elment – jegyzem meg –, s a beruházás minden jel szerint elkészül.
– Ez sajnos már igen. De hogy további hasonló építmény ne valósulhasson meg, mint ahogy azt rebesgetik a környéken, több környezetvédő egyesülettel együtt kezdeményezzük a Velencei-tavi törvény megalkotását, hasonlóan a Balaton-törvényhez. Ez jelentené az igazi védelmet.