Kísértetház Zsujtán

– Nincs ott egy fia kísértet se! – nevet Erzsike, Erdődi József polgármester felesége. – Pedig milyen reményekkel vártuk a lakókat! Negyven embernek munkát is adott volna ebben a csepp faluban. Ez a környék nem a gazdag öregeiről híres, mégis azt hallottam, hogy a városokba elszármazott gyerekek közül sokan segítenék szüleik, nagyszüleik bejutását. Sőt a családunkból is lett volna jelentkező. Olyan hárommilliós beugrót emlegettek meg havi százezren felüli nyugdíjat. Így az öregek helyben maradnának, s a Zemplénben egyre dráguló házaikat sem kellene elkótyavetyélniük. Hogy a „kísértetháznak” miért nincs lakója, igazából még a párom se tudja, pedig az ő polgármestersége idején épült, 2006-tól.

– Örültem, mikor annak idején megkeresett Nagy Tibor, a fővárosi Georg Frank Hemingway Csoporthoz tartozó Gold Fund Kft. ügyvezető igazgatója – meséli Erdődi József, a már nyugdíjas polgármester. – Közölte, hogy az egyházi tulajdonú, de már erősen omladozó üres kúriából csaknem száz férőhelyes otthont szeretnének varázsolni. Azért éppen itt, mert a szülei és hozzátartozói is Tornyos-, illetve Hidasnémetiben élnek, ingázik is bőven Pest, külföld és Zemplén között. Az egyháznak a kúriáért cserébe új templomot építettek a faluban, azzal együtt készült az otthon is, amit Berkes Zsuzsa ideggyógyászról, Hemingway úr édesanyjáról neveztek el. És tavaly felavattuk! Először úgy volt, hogy az Abaúj–Hegyköz Többcélú Kistérségi Társaság veszi meg és működteti. De az nem jött össze, mert állítólag a majd’ egymilliárdos vételárat és a bentlakás magas költségét a kistérség nem tudta vállalni. Utána jött egy német befektető, aki Németországban élő magyar nyugdíjasokat hozott volna az otthonba. De nem hozott. Az újságokból tudtam meg, hogy a német magánnyugdíjpénztárak nem akarták kiengedni markaikból a biztosítottaikat, illetve a megtakarításaikat. Hogy mi lesz? Fogalmam sincs. Rossz nézni a kihalt épületet, miközben a megyében több ezren várnak arra, hogy bejuthassanak egy-egy otthonba. Felszerelték ugyan riasztókkal, de félő, hogy előbb-utóbb feltörik és széthurcolják belőle a sok drága holmit. Nem értem, miképpen hagyhatnak ilyen kincset veszendőbe menni?

– Nem lesz az enyészeté sem a zsujtai, sem a majdan építendő másik tizenkettő! – állítja az idősotthonok dolgát szívügyének tartó Nagy Tibor ügyvezető igazgató, akivel nagy nehezen sikerült összehoznunk egy találkozót. – Sajnos az építés elkezdésekor nem sejthettük, hogy a szociális törvény oly módon fog változni, ami meggátolja az otthonok működtetését. De azzal sem, hogy máig nem jön létre az a kormányközi egyezmény, amely lehetővé tenné azoknak az idős magyar állampolgároknak a magyarországi szociális ellátását, akik annak idején az NDK-ba költöztek, s akik aztán a német nyugdíjpénztárakba fizettek. Miközben várunk a német–magyar egyezményre, amilyen már számos uniós ország között működik, kidolgoztuk és elküldtük a kormányhoz javaslatunkat a szociális törvényi szabályozás megváltoztatásáról. A változások nem is igényelnének újabb állami forrásokat. Azon dolgozom, hogy ha javunkra változik a jogszabály, a zsujtai és a további tervezett otthonok valamilyen módon beilleszkedhessenek az idősotthoni ellátásba, csupán annyi állami segítséget igényelve, ami a működésüket lehetővé teszi.