Nem veszítették el a fonalat

Szinte betölti a Lentiben található családi ház első szobáját a fából készült ősrégi szövőszék, olyan hatalmas. Körülötte a falakon, a polcokon szebbnél szebb abroszok, függönyök, ingek és más népi szőttesek sorakoznak. A szövőszék előtt ül Hácskó Imréné, aki mindkét kezét és lábát bevonva, keményen koncentrálva dolgozik. Kemény fizikai munka, jegyzem meg. És mennyire hangos!

– Tényleg az, de megvan a szépsége – mondja Zsuzsa, aki lassan harminc éve sző. – Lehet, hogy a kívülállónak monotonnak tűnik ez a munka, de nekem közben nagyon kell koncentrálnom, hiszen most például ezernégyszáz szál van befűzve kilencven centi szélességre. És az is lehet, hogy a kívülálló csak pár percig tudja elviselni ezt a zajt, de én naponta nyolc-tíz órát szövök.

– Ezek szerint van igény napjainkban is népművészeti tárgyakra, ruhákra?
– Szerencsére nem unatkozom, hiszen Lentiben a gyógyfürdő és a táj szépségei miatt fellendült az idegenforgalom, ezért óhatatlanul is vevőkre találok. Ugyanakkor minden évben részt veszek a Budai Várban rendezett Mesterségek Ünnepén, ahol rengeteg megrendelést kapok. Népi iparművészként zsűriztetett termékeim vannak, és majdnem egyedüliként én őrzöm még a hetési motívumokat. Jellemző színei a sötét piros, a bordó, mintavilágában pedig megtalálhatók a tulipánok, csillagok, rózsák, szívek és madarak.

– Kitől tanulta meg ezt a számomra bonyolultnak tűnő mesterséget?
– Valóban nem egyszerű munka, szakkörben, táborban csak az alapjait lehet elsajátítani. Én Virágh Bélától és feleségétől, Terike nénitől tanultam meg a hetési szövést. Ők néptanítók voltak, akik a hatvanas években parasztasszonyoktól sajátították el ezt a régi népi mesterséget, majd egy háziipari szövetkezetet alakítottak. Ott kezdtem el dolgozni a nyolcvanas évek elején, és miután 1996-ban megszűnt az üzem, úgy döntöttem, hogy otthon ezzel fogok foglalkozni, mert nagyon megszerettem. Elég változatos is a munkám, mert most például ingeket, blúzokat, gatyákat készítek a Muravidéki Néptáncegyüttesnek és a csesztregi pávakörnek, de sokan megkeresnek a szomszédos Szlovéniából is, ahol nagy divatja van a népi függönyöknek a présházakban.

– Honnan szerzi be a szövéshez szükséges alapanyagokat, fonalakat?
– Sajnos Magyarországról egyre nehezebb, hiszen sorra szűnnek meg a textilgyárak. Ezért amit nem kapok meg itthon, azt külföldről, például Szlovákiából kell beszereznem.

– És lesz, akinek tovább adja majd ezt a ritka mesterséget?
– Sajnos a fiatalok nem nagyon érdeklődnek. Volt egy pár tanulóm, de mindegyik abbahagyta a szövést. Nekem pedig fiaim vannak, így családon belül se tudom tovább örökíteni ezt a szép hagyományt.