Magyar búzából román kenyér

Nem új jelenség ez. Az általunk megkérdezett boltosok már majd egy éve kapcsolatban állnak a határ túloldalán dolgozó pékségekkel, s van, aki nemcsak a kenyeret, de a cukrot, a sót, az étolajat is odaátról hozatja.

Egy nagyecsedi kereskedő – aki szívesen beszélt a romániai tapasztalatairól, de nevének közléséhez nem járult hozzá – a Nagykároly melletti Mezőfényről kapja a kenyeret már jó fél éve. A szatmári várostól a ma is jórészt svábok lakta romániai község szűk tíz kilométerre található. Patyolattiszta portáiról, remek disznótorosairól és foszlós kalácsairól ismert, így a magyarországi kereskedő kapott az alkalmon, amikor az odaáti pékek azzal keresték meg, hogy tudnának ők olcsóbb kenyérrel is szolgálni.

– Nagykárolyban gyakran megfordultam korábban is, s kereskedő lévén természetesen az ottani kínálatot is mindig szemügyre vettem – mondja emberünk. – Az élelmiszerek egy része drágább, a másik része viszont jóval olcsóbb, mint nálunk. Idehaza 280-300 forint körül kapni egy kiló kenyeret az üzletekben, hozzám a mezőfényi pékség kilónként 155 forintért hozza a kenyeret, amire nekem rá kell tennem az itthoni tizennyolc százalék áfát, s hogy én is keressek rajta, 220 forintért árulom. Pár hónapja még 200 forint alatt tudtam adni, de odaát is emelték az árat, s a különbséget én sem tudom lenyelni. Azt viszont elmondhatom, hogy mindezek ellenére a forgalmam semmit se esett, a még korábbiakhoz képest pedig sokkal nagyobb.

Hasonló tapasztalatokról számolt be egy leveleki kisbolt vezetőnője is, aki a szabolcsi község vasútállomásra vezető utcájában lévő üzletében várja a vevőket.

– Engem a Varga-pékség vezetője keresett meg Romániából az ajánlatával, s miután láttam a termékeit is, belevágtam – meséli az indulást. – Öt darabbal kezdtem, s látva, hogy kedvelik a vásárlók, felmentem tízre. Egyébként el tudnék adni a romániai kenyérből többet is, de ők a magyarországi szállítók fél hatjával szemben csak reggel kilenc óra tájban érnek hozzám. Az emberek jó része pedig már hét-nyolc órakor megveszi a kenyeret, az időeltolódás miatt persze a Nyírségben sütöttet.

Érdekes módon mindkét boltos a romániai kenyeret eszi szívesebben, azt mondták, annak a kenyérnek lelke van. Arra azonban ők se tudtak választ adni, miért olcsóbbak Romániában a pékáruk, amikor a gabonatermés odaát is rossz volt, a pékek ugyanabból a búzából sütik a kenyeret, mint a magyarországiak, hiszen nálunk szerzik be a terményt. A hazai kereskedők szerint odaát alacsonyabbak a bérek, s ha nem is sokkal, de mégiscsak olcsóbb az energia, ráadásként odaát a kenyéren nincsen forgalmi adó. De nem csak a pénz miatt fogadják szívesen a romániai kenyeret. Odaát még fával fűtik a kemencéket, s ha kicsit kormosabbra sikeredett a kenyér, másnap hoznak helyette újat, ingyen.