Aki hivatalosan éhezik

Óvatosan araszolok a cívisváros főterén, a Piac utcai sétálóövezet padsorai előtt. Hamar felfedezem a fehér pólós, sportsapkás, „láncra vert” férfit. Maga választotta a tiltakozás e szokatlan módját. A 48 éves, kétgyerekes apa korábban vezető beosztásban dolgozott a cívisvárosban, de két esztendeje munkanélküli. Óvónő felesége pedig hat éve nem tud elhelyezkedni. Gyermekeik középiskolások, jól tanulnak, az egyetem felé kacsingatnak, de miből és hogyan, amikor a napi betevőre is alig futja?

– Értük vállalta az éhségsztrájkot?
– Értük is, és mindenkiért, aki csak a négy fal között meri elmondani, hogy mennyire elégedetlen, és hogy hó közepén már üres a családi kassza. Azokért, akik becsülettel dolgoznak, de ha kifizetik a rezsit, alig marad pár ezer forint a pénztárcájukban. A kisnyugdíjasokért, a munkanélküliekért, akik a létezésükért küzdenek – mondja, s vizet kortyol. Találkozásunkkor már hatodik napja nem evett. – Itt van az egymillió devizahiteles, ők is a tönk szélére sodródtak, vagyis nagyjából hárommillió ember áll a nincstelenség határán. Hová vezet ez?

– A pólóján határozott kérések, követelések olvashatók. Gondolja, ezzel célt ér?
– Bizakodom. A politikusok ugyan elkerülnek, nem vesznek tudomást rólam, pedig naponta látom őket, és ők is engem, amikor kijönnek a debreceni Városházáról. A jegyzőnek természetesen írásban bejelentettem az éhségsztrájk tényét, vagyis hivatalosan éhezem, tiltakozom, és harcolok minden jó emberért!

Azt szeretné, ha a pártok megbékélnének egymással, s az országért és nem a saját érdekeikért cselekednének. Nem érti, miért ígérik a munkalehetőségeket, miközben a munkához jutásra csak azoknak van esélyük, akik ismeretséggel rendelkeznek. Éhségsztrájkjával szeretné elérni, hogy a parlamentben ülők tegyenek azért, hogy megszűnjön a mélyszegénység, a korrupció, a gyűlölködés, a faji megkülönböztetés. „Munkát, kenyeret! Uniós árakhoz uniós béreket!” – olvasható a fehér pólón az üzenet egyik fele. S hogy miért nem a Parlament előtt tiltakozik? Azt mondja, a vonatjegy árát inkább a gyerekeire költi, de ha kell, nem áll meg az Országházig, és ott folytatja az éhségsztrájkot.

Egy magányos ember bátor küzdelme Debrecenben. Érdekel ez egyáltalán valakit Magyarországon?