Szorgos manók kicsiny üzlete

Tűpárnák, kitűzők, forgók és állatfigurák, mind becsomagolva, felcímkézve, beárazva: a kecskeméti SOS Gyermekfalu Manó-faktúra kézműves műhelyének késztermékei, amelyek hamarosan piacra kerülnek. A gyerekek tervezték és készítették el ezeket, aprólékos üzleti terv alapján, mindenki egy-egy munkafolyamatot – és ők is fogják eladni jótékonysági és kézműves vásárokon.

Az SOS Gyermekfaluról talán sokan tudják, hogy alapítványi fenntartású nevelőszülői hálózat: azok a gyerekek, akik valamilyen okból nem nevelkedhetnek a saját családjukban, nevelőcsaládok gondozásába kerülnek. Korábban a nevelőszülők – SOS-anyák – kizárólag egyedülálló nők lehettek, akik hat-nyolc gyermekkel a számukra kialakított házakban laktak. Ma már nincs kizárva, hogy az anyának párkapcsolata legyen, tudtuk meg Kézi Juliannától, a gyermekfalu vezetőjétől. A kecskeméti SOS-családok többsége a falun kívül él. Ugyanakkor a háttérszervezet jelentette előnyöket a gyermekek továbbra is élvezik.

Ezek egyike a Manó-faktúra kézműves műhely, melyet Török Piroska vezet, aki mellesleg SOS-anya is. – Amit itt csinálunk, annak célja részben az, hogy a gyerekek a kreativitáson keresztül sikerélményekhez jussanak, és így könnyebben megnyíljanak – magyarázza a fiatalasszony, miközben egy tucat gyerek merül el körülöttünk a különböző kézimunkákban. Néhányan üvegfestéket vesznek elő, azzal rajzolnak fóliára; egy tíz év körüli kislány szőni kezd. Páran varrnak: két, kör alakú műanyag forma közé tesznek egy kis darab szövetet, és a minta mentén körbeöltik. Aztán odajönnek Piroskához, aki kivágja az egészet, majd a műanyag forma eltávolítása után az anyagot az öltések mentén összeráncolja. Buggyos kis dolog – úgynevezett jojó – lesz a végeredmény, ez amolyan díszítő elem, kerülhet táskára, bugyellárisra vagy akár egy másik, nagyobb jojóra – így virágra hasonlít, és finoman megvadít akár egy egyszerű női blúzt is.

– Egyfolytában gyűjtjük az ötleteket – meséli Török Piroska, aki a kezembe ad egy dossziét. Benne aprólékosan leírva minden „termékük”: milyen alapanyagok szükségesek hozzá, milyen munkafázisokkal készül, mennyibe kerülnek az anyagok és mennyi a végtermék ára. Bizony, az áru munkamegosztásban készül: az egyik körülrajzolja, a másik kivágja, az ügyesebb megvarrja. Akkurátusan nyilván van tartva az is, hogy ki melyik munkafázisból mennyit végzett el. Mindezt egy pályázat miatt kezdték el így csinálni, amely a vállalkozói szemléletet kívánta meghonosítani a gyerekek között: a jótékonysági és kézműves vásárokon pedig a Manó-faktúra tagjai maguk árulják a portékájukat, így egy kis zsebpénzre is szert tesznek. Amikor nem „piacra” gyártanak, akkor a különböző alapműveletekkel ismerkednek. Egy generáció éppen elhagyta a Manó-faktúrát, az új tagoknak sokat kell még tanulniuk.

Árut szinte bármiből lehet készíteni, csak fantázia kérdése az egész: például a „műhely” hátuljában kosárban tárolt kockás kispárnák régi vászon zsebkendőkből készülnek, a babáknak szánt csörgők pedig kiürült Kinder-tojásokból. Az alapanyagok egy részét ajándékba kapják támogatóktól: ahogy ezúttal az Amelie kreatív magazin, illetve partnerei, a fonalshop.hu és az 1001 fonal.hu ajánlottak fel ötven kiló fonalat a gyerekeknek.

– Még ki kell találnunk, milyen terméket állítunk elő ebből az alapanyagból – esik gondolkodóba Török Piroska.
Biztosan kisütnek valamit.