Tardi most a trendi

– Az egész úgy indult – meséli Rozi, aki Nagy Ervin színész párjaként egy totyogós kislány anyukája is –, hogy megkértem Teri mamát, egykori tardi dadusunkat, hogy Ervinnek hímezzen egy kis virágot a pólójára. Az eredmény nagyon tetszett neki, a színházban is körbecsodálták. Nem eredeti „piros matyaó” rózsa, csak általam rajzolt kis virág volt, de jól mutatott a fekete pólón.

– Olyan gyönyörű lett – veszi át a szót Bori –, hogy ennek láttán újra átéltük azt a boldogságot, amit Tardon mindig érzünk, mikor „hazamegyünk”. Mi ugyanis, öten lévén testvérek, kettős állampolgárok lettünk: pestiek és tardiak. Dani fotóművész, Rozi szociális munkás és marketinges, Marci író, én tévés gyártásvezető vagyok, Zsiga meg zongoraművész lesz. Szüleink 1978-ban települtek Tardra, saját házat is vettek, a pedagógusi szolgálati lakásból oda költöztünk. Most is sűrűn járunk haza feltöltődni, mert a szeretet szinte körbeölelt minket. Pestre 1984-ben jöttünk vissza, de nyaranta mindig ott tanyáztunk. Csodáltuk a kötényen kanyargó matyó tubarózsákat, a hímző asszonyokat, szálló fecskéket, eget, földet, patakot. Ervin pólójának sikere alapján úgy döntöttünk: szívesen hordanánk ilyet. Sőt! A díszes matyó motívumokkal hímzett holmiknak talán mások is örülnének. Hiszen egy szerencsepatkó, tulipán, nefelejcs, csizma, madár, szívecske igen tetszetős pólón, ingen, babaruhán. Így jött létre a mi kis családi vállalkozásunk, ami valójában egy webáruház.

– Ám a tardi hímző asszonyok nélkül – mondja Rozi – nem valósult volna meg. Kiváló szervezőnk volt Szolnoki Andrásné Erzsike néni, akitől generációk tanulták meg a tardi keresztszemes öltögetését. De a motívumokat a nők kétszáz év óta saját kútfőből „rajzolják elő”. Befogadó a matyó kultúra, mert nincsenek kőbe vésett szabályai. Hagyományait tiszteljük, ám színvilágában engedélyezünk némi szabadságot. A piros rózsa a mi „olvasatunkban” lehet kék, zöld, lila is. Az új trendit Tardon meglepően jól fogadták az idősek is. Úgy, mint amikor valaki 70 évesen tanul meg internetezni. A színvariációkkal meg nem törtünk be a matyó hímzés szentélyébe.

– Elhatároztuk – folytatja Bori –, hogy az idén mi is megtanulunk hímezni, csak hát nagyon időigényes. Egy pólóhímzés is napokba telik. De ha beindulunk, sok asszonynak munkája lenne a faluban, s Tard hírét is növelné. Történetesen Los Angelesben, ahonnan nemrég egy apuka a csemetéinek kért pólókat. Alkalmi ruha is készült már. Fekete, földig érő, a hátán vékony, virágokból, indákból álló csíkkal. Álomszép lett. Most induló kollekciónkat idővel sokféle ruházati darabbal szeretnénk bővíteni, megszelídítve a „telt”, túlburjánzó motívumokat. Van tanulnivalónk, de a helyiekkel jó csapat leszünk.

– Az első pólónkra a rajzomat követve fordítva hímeztek egy szerencsepatkót, és közölték, ettől ne várjak szerencsét, mert így kigurul belőle – kacag Rozi. – Át is hímeztettem.