Kóstoljon bort Szőlősgyörökön

Somogy megyében a dél-balatoni borút mentén, a Páskom-hegyi pincesoron várják Trunkóék a vendégeket. Már a bejáratnál elhelyezett fatábla csábító, hiszen ez olvasható rajta: Három igaz szó – Trunkó bora jó. Ez az idézet a szomszéd falu, Gyugy polgármesterétől, Jekenka Györgytől származik. Míg a háromszáz lelkes Gyugy Árpád-kori kis templomáról híres, addig Szőlősgyörök Gárdonyi Gézáról, aki itt töltötte gyerekkorának nagy részét. És persze a boráról, hiszen ez a borvidék az utóbbi években több híres borászt állított reflektorfénybe. Trunkó Ferenc például friss, virágillatú, üdítő jellegű borokat kínál, ezért nem csoda, hogy sorra díjakat nyer velük a somogyi borversenyeken. De mikor és hogyan is kezdődött ez a népszerűség?

– Gyerekkoromban a hordó mellett, a szőlőben nőttem föl – mondja mosolyogva a házigazda. – Ez azt jelenti, hogy apámnak, nagyapámnak is volt szőlője, így tudtam hol gyakorolni a termesztés fortélyait. Ezek után természetes volt számomra, hogy szőlőtermesztő szakközépiskolába mentem, majd borásztechnikusi képesítést szereztem. Ahogy sok híres borász a környéken, én is a hajdani Balatonboglári Borkombinátban tanultam ki a szakma csínját-bínját. Aztán, már a rendszerváltozás előtti években arra gondoltam, hogy elindulok az önállósodás útján, és elkezdtem kialakítani ezt a családi pincészetet. Kicsiben kezdtem, fokozatosan növeltem a területet, és azt hittem, hogy árutermelőként megállok majd a lábamon. De ez nem sikerült. Rá kellett jönnöm, hogy a bort saját magamnak kell tudni eladni, méghozzá itt, helyben.

– Nem nehezebb ez a fajta értékesítési módszer?
– Szerencsére közel van a Balaton, ezért berendezkedtünk a borturizmusra. Kialakítottuk ezt a helyiséget, ahol akár hetven embert is le tudunk ültetni. Szerintem jó döntés volt, mert itt a Páskom-hegyen mi vagyunk az egyik legjobban működő pincészet, ahová bármikor betérhet a borbarát. Ez folyamatos jelenlétet igényel, tehát itt kell lennünk állandóan. Általában reggel nyolctól este tízig nyitva vagyunk. Ha nekem más elfoglaltságom van, mondjuk, dolgozom a szőlőben, feleségem, Edit van itt és fogadja a vendégeket. Amúgy elég sokat kell szaladgálni, hiszen a nyolchektárnyi ültetvényünk szétszórtan, 20-25 kilométeres körzetben található. Ennek előnyei is vannak, hiszen nem egyformán károsítja például a jégeső vagy a fagy. De most éppen azon vagyunk, hogy egy helyre koncentráljuk a területet, új telepítésű ültetvényeim is vannak, és még lesznek is a szerkezetátalakítási és újratelepítési támogatások felhasználásával. Nem tartom jó ötletnek, hogy sok támogatásból vágjuk ki a szőlőt, és felejtsük el.

– Talán még növelné is a területet?
– Legfeljebb tíz hektárig mehetünk el, annyival elbírnánk. Most is szükség van alkalmi segítségre, főleg metszés és a zöld munkák idején. Szüretkor nem, mert két éve géppel szedjük le a szőlőt, hogy ne legyünk kiszolgáltatva az idénymunkásoknak. Használt gépet vettem, az újat nem tudnánk kifizetni. Igazi családi pincészet a miénk, hiszen a feleségemen kívül besegít mindkét fiam. A nagyobbik harmincéves, borászként végzett, és ő viszi majd tovább a gazdaságot. Én nemsokára háttérbe vonulok, és csak a vendégekkel szeretnék foglalkozni. A kisebbik fiam huszonöt éves, és bár besegít, de azt mondja, ő nem ebből szeretne megélni, mert ebből nem lehet meggazdagodni. Ebben igaza is van, hiszen a nyereséget állandóan visszaforgatjuk a termelésbe, abból fejlesztünk. És persze normális színvonalon megélünk a borászatból.

Ez utóbbi megállapítás már nem igaz a falusi turizmusra, hiszen az utóbbi években egyre kevesebb a vendégéjszaka. Ennek legfőbb oka, hogy a faluban már több mint száz külföldi, főleg német vett házat, és hozzájuk csalogatják nyaralni vágyó honfitársaikat. Erre panaszkodott Klotz Endréné, aki férjével közösen a helyi Postakocsi csárdában kezdte a vendéglátást, még a hetvenes években.

– Tulajdonképpen ott ismerkedtünk meg a német turistákkal, és a rendszerváltozás után elhatároztuk, hogy szállást is adunk nekik – emlékszik vissza Irénke. – Félig volt kész a vendégház, amikor a férjem 1996-ban váratlanul, fiatalon elhunyt. Itt, a pincénél, munka közben. Akkor nagyon összeroppantam, de nem adtam föl. Eladtam a szőlőt, hogy be tudjuk fejezni az építkezést. Teljesen saját erőből készült el a ház, két fiammal mi is ott voltunk, segítettünk a kőművesnek.

– Akkor ez is egyfajta családi vállalkozásnak számít?
– Fiaim most is besegítenek: a nagyobbik, Péter Szőlősgyörök polgármestere, ugyanakkor forgalmista a vasútnál. Nagyon féltem őt, mert sok a dolga, ha éjszakás, akkor is rohan a polgármesteri hivatalba. Balázs pedig a fonyódi ásványvizes cégnél dolgozik, itt lakik a vendégház mellett családjával. Az ő házának építésére vettük föl a svájcifrank-alapú hitelt, amelynek törlesztési összege azóta megduplázódott, és már nagyon nehezen tudjuk fizetni. Ezért úgy döntöttünk, hogy eladjuk ezt a vendégházat, mert a falusi turizmusból csekély bevételünk van. Megszüntették az adókedvezményt, ráadásul a vendégek is alig jönnek. Ebből nehéz megélni, leszázalékolt nyugdíjas vagyok.

– De azért a vendéglátást csak nem hagyja abba, hiszen a gasztronómiában jelentős elismerésnek számító Balázs Mester-díjjal büszkélkedhet.
– Ha eladjuk a vendégházat, itt a szőlőhegyen fogadok vendégeket. Remélem, addigra rendezik a falusi turizmus ügyeit is, és szabad lesz a szállásadónak, hogy ebédet és vacsorát adjon a vendégeknek. Van kemencém, ahol finomságokat lehetne sütni, van saját borom, gyönyörű ez a táj és közel a Balaton. Olcsó a szállás, fenn vagyunk az interneten, és mégis nagyon nehezen talál ide a vendég.