Segítség, országút megy át a telkemen!

Így történt ez a mi esetünkben is: egy férfinak több ingatlana is beleesett a tervezett nyomvonalba, az árban nem sikerült megegyezni, így kisajátításra került sor. A területért kapott összeget kevesellte a földtulajdonos, ezért pert indított a döntés ellen.

Keresetének két fő része volt: támadta a kisajátítás jogalapját, valamint a földterületekért megállapított kisajátítási árat. Vagyis azt állította, hogy a kisajátítás törvényi feltételei nem álltak fent, de még ha fennálltak volna is, akkor is többet érnek a földterületek, mint amennyit kapott értük.

Ez azért lényeges, mert hasonló esetben a jogalap tekintetében a bíróságnak három hónapon belül közbenső ítéletet kell hoznia. Ez a szabály azért van, mert a jogalap tekintetében könnyebb dönteni, mint az árról – az utóbbiról szakértők fognak okoskodni, ami sokáig eltarthat, viszont az előbbi általában könnyen eldönthető. Ráadásul, ha kiderül, hogy nincs a kisajátításnak jogalapja, akkor az egész pereskedésnek vége.

Ebben a mi esetünkben a felperes azzal érvelt, hogy a kisajátítási törvényben szerepel: kisajátításnak akkor van helye, ha a közérdekű cél kizárólag az adott ingatlanon valósítható meg, vagy ha annak más ingatlanon történő megvalósítása a tulajdon nagyobb sérelmével járna. Márpedig az elkerülő út nyilván elmehetne máshol is, nemcsak az ő ingatlanán, ennek bizonyítására pedig kérte a bíróságot, hogy hallgassanak meg szakértőt.

Az állam ügyvédei azzal érveltek, hogy az út nyomvonalának kijelölése már lezajlott, ez egy hosszadalmas hivatalos eljárás, amit a kisajátítással kapcsolatos jogvitában már nem lehet újranyitni.

A bíróság úgy ítélte meg, hogy lényeges szempont az, hogy más ingatlanokon keresztül is mehetne az út: csakhogy ezt a felperesnek kellene bizonyítania, mégpedig úgy, hogy a meglévő nyomvonallal szemben egy kész, megtervezett alternatív nyomvonalat mutat fel a keresetében. Mivel ezt nem tette meg, így – legalábbis a jogalap tekintetében – elbukta a pert.