Csak félig rúgták ki

Ezért a megállapodás saját példányát összetépte, azt magára nézve nem tartotta érvényesnek. A munkáltató képviselője úgy vélte, hogy a megállapodás érvényes, ennek ellenére nem intézkedett azért, hogy a munkavállalónak a papírjait adják ki. Miközben emberünknek legalábbis kétes volt a státusa, valamiféle támogatást igényelt az önkormányzattól, ehhez pedig kért munkáltatói igazolást, amit ki is adtak neki.

Azután rendesen megkapta a gyerekei után a beiskolázási támogatást a cégtől, majd szerződésmódosítást ajánlottak neki, hogy alkalmaznák, de kevesebb fizetésért. Miután erre azt válaszolta, hogy az előző helyére szeretne visszakerülni, a cég azzal felelt, hogy a munkaviszonya közös megállapodással már korábban megszűnt.

Emberünk ezek után pert indított a munkaügyi bíróságon. Azzal érvelt, hogy a közös megállapodást ő maga érvénytelennek tekintette, a munkáltató pedig olyan magatartást tanúsított, amelyből arra lehetett következtetni, hogy a munkaviszony nem szűnt meg. Olyasvalakinek, akit egy hónapja kirúgtunk, nem adunk sem munkáltatói igazolást, sem beiskolázási támogatást. A munkaviszonyt ezek szerint a munkáltató sem tekintette megszűntnek, a későbbiekben viszont nem mondott fel, csak hivatkozott a korábbi, a ráutaló magatartás miatt már hatálytalan közös megegyezésre. Ilyen módon azonban a munkaviszony nem szűnt meg.

A munkáltató azzal érvelt, hogy munkaviszonyt írásban lehet létesíteni és megszüntetni is, ezen a területen ezért botorság ráutaló magatartásról beszélni. A munkáltatói igazolást tévedésből adták ki, és a munkavállaló a megegyezés aláírásától kezdve nem dolgozott náluk.

A bíróság a munkavállalónak adott igazat: annak ellenére, hogy érvényes volt a munkaszerződés megszüntetése, a felek azt két hónapig hatálytalanként kezelték. Ezért a jogviszonyt a munkavállalónak újra meg kellett volna szüntetnie valamilyen formában, ez azonban nem történt meg – vagyis a művezető munkaviszonya egészen az ítélethozatalig fennállt, és erre az időre munkabér jár neki.

Dr. Tanács Gábor