Exportra megy a falugondnok

Magyarország az unió „jó gyakorlataihoz” egy fura intézménnyel, a falu- és tanyagondnoksággal járult hozzá. Ezt a hungarikumot határon átívelő együttműködés keretei között sikerült a Vajdaságba exportálni, ahol öt falugondnok kezdi meg a munkát hamarosan.

LakóhelyemTanács Gábor2011. 09. 08. csütörtök2011. 09. 08.

Kép: Fülöpjakab, 2006. december 13. Polyák Tibor tanyagondnok megérkezik egy ajándék kerékpárral a Fülöpjakab külterületén élő Surján családhoz. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat ötszáz, - hamis márkajelzéssel az országba érkező - elkobzott új kerékpárt adott anyagilag nehéz körülmények között élő családoknak, akik a Duna-Tisza köze öt megyéjének falvaiban és tanyáin élnek. A kerékpárokat pályázat révén lehetett megnyerni, melynek elbírálásában és kiosztásában a Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesületének 120 falu- és tanyagondnoka segítette a szeretetszolgálat munkáját. Fotó: Ujvári Sándor

Exportra megy a falugondnok
Fülöpjakab, 2006. december 13. Polyák Tibor tanyagondnok megérkezik egy ajándék kerékpárral a Fülöpjakab külterületén élő Surján családhoz. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat ötszáz, - hamis márkajelzéssel az országba érkező - elkobzott új kerékpárt adott anyagilag nehéz körülmények között élő családoknak, akik a Duna-Tisza köze öt megyéjének falvaiban és tanyáin élnek. A kerékpárokat pályázat révén lehetett megnyerni, melynek elbírálásában és kiosztásában a Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesületének 120 falu- és tanyagondnoka segítette a szeretetszolgálat munkáját. Fotó: Ujvári Sándor

– A falu- és tanyagondnoki szolgálat 2005-ben az első olyan „jó gyakorlat” volt, amelyet uniós konferencián tudtunk bemutatni – mondta Ghyczy Gellért, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium osztályvezető-helyettese. A 22 millió forint összköltségvetésű projektben a magyar partnereken – a Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesületén és Öttömös önkormányzatán – kívül a szerbiai Észak-bácskai Homokháti Kistérség, illetve az ebben részt vevő nagyobb települések, elsősorban Kispiac és Horgos vettek részt.

A pályázat célja az volt, hogy a magyarországi Homokhátsághoz hasonló településszerkezettel és ebből eredő nehézségekkel – az elöregedéssel, a határ menti elhelyezkedéssel és az ebből eredő elszigeteltséggel – küzdő vajdasági kistelepüléseken is létrejöjjön egy falugondnoki szolgálat. Ehhez elsősorban képzésekre és tapasztalatcserére volt szükség, de a pályázati pénzből egy kilencszemélyes mikrobusz beszerzésére is futotta.

– A projekt végeztével öt falugondnok állhat munkába a 13 ezer fős kistérséget alkotó öt településen: Ludason, Kispiacon, Hajdújáráson, Horgoson és Királyhalmon – büszkélkedett Herédi Tivadar, Horgos helyi közösség titkára a záró konferencián. Előadásából kiderült, hogy a szolgálat fenntartásának anyagi alapját a kistérség tagdíjakból biztosítaná, de abban is reménykednek, hogy a készülő szerb szociális törvény esetleg normatív támogatást is biztosít a szolgálatoknak – amelyek forrásaik egy részét így is pályázatokon fogják megszerezni.

A záró konferencián elhangzottakból kiderült, hogy az intézményesült működéshez szükség van a tapasztalatok átadására, de éppen a lényeget, a minden problémára rugalmasan reagáló hozzáállást – amely miatt svájci bicskának nevezik a falugondnokokat – nem lehet átadni: ez vagy megvan valahol, vagy nem. Egy erdélyi településen azzal indult a falugondnoki szolgálat, hogy a szociális munkás magától elkezdte saját autójával behordani a gyerekeket az iskolába, és észrevette, hogy azoknak, akiknek nem kellett gyalogolniuk, egy jegyet javult az átlaguk. Később aztán ehhez a tevékenység

ez sikerült összepályáznia egy kisbuszra valót, ott így indult a falugondnoki szolgálat. Ez a szociális munkás mondta azt, hogy Erdélyben és a Vajdaságban nagyon sok a falugondnok, csak nem tudják magukról, hogy azok. A vajdasági példa úttörő szerepet játszhat a jövőben, hogy a szolgálat ne csak egy-egy segítőkész ember önfeláldozásán alapuljon, hanem intézménnyé váljon. Mint Magyarországon.

Ezek is érdekelhetnek