Legendás sztárok fotósa

A Budapest Galériában Visszapillantás címmel különleges kiállítás látható a Prima Primissima-díjas Keleti Éva fotóművész közismert, valamint az eddig nem publikált képeiből. Ugyanezzel a címmel az alkotó nyolcvanadik születésnapja alkalmából egy vaskos album is megjelent.

LakóhelyemBorzák Tibor2011. 09. 03. szombat2011. 09. 03.
Legendás sztárok fotósa

– Eljött a visszapillantás ideje?
– Azt hiszem, a pályára való visszapillantás nem függ az életkortól. Mindig is szerettem hátrafelé nézni, most erre hosszabb időt szánhattam. Bízom benne, még nem kell lezárnom az életművemet.

– Akkor inkább összegzésről van szó?
– A kerek évfordulók arra késztetik az embert, hogy átgondolja, mit is csinált életének fontosabb időszakaiban. E tekintetben nyugodt lehetek: egy egész korszakot dokumentálhattam, legalábbis kulturális vonatkozásban.

– Nehéz volt kiválogatni a legkifejezőbb fotókat?
– Nagyon. Sok tízezer felvételből kellett százat kiválasztanom a kiállításra, a könyvhöz pedig kétszáznegyvenet. Általában hamar eljutok egy bizonyos szintig – könnyebb nemet mondani a képeimre, mint igent –, utána viszont külső szemlélőre van szükség. Ebben két kurátoromra, Szarka Klára szakíróra és Gáti György fotóművészre számíthattam.

– Mi volt a döntő szempont?
– Hogy mutassam meg az eddig nem ismert oldalamat is. Ami azt jelenti: olyan képeket tárjak közszemlére, melyeket soha nem publikáltam, illetve még nem kerültek nagyközönség elé.

– Létezik egy másik Keleti Éva is?
– Úgy tűnik, igen. Pályám korábbi szakaszán riportfotókat készítettem, aztán jöttek a színházi és táncos fotók a hatvanas-hetvenes évek nagy sztárjaival. Nagy megtiszteltetés, még inkább bizalom kellett ahhoz, hogy népszerű művészek beengedjenek a lakásukba, a privát életükbe. Néhány képsorozatom – köztük a Ruttkai Éváról és a Latinovits Zoltánról készült – már-már ikonikussá vált, de nagy élmény volt Alfonzót is fotózni, aki közben műsorszámaival szórakoztatott, vagy a Magyarországon megfordult világhírességeket, például Marina Vladyt, Yves Montand-t, Orson Wellest.

– Milyen a kapcsolata azokkal, akiket hajdanán fotózott?
– Sokukkal baráti viszonyt ápolok. De ma már nem fényképezem őket, mert néhány éve letettem a gépemet. Mindig azt mondogattam, úgy kell abbahagyni a pályát, hogy hiányérzet maradjon az ember után. De elárulom magának: a mostani kiállításomon megfordult a fejemben, hogy újból elő kellene vennem a fotómasinát.

– Volna kiket megörökíteni?
– Nem a régieket keresném fel újra, hanem a fiatalokat. Jócskán vannak köztük olyan tehetségek, akikre érdemes odafigyelni.

Ezek is érdekelhetnek