Azért fizetett, amit meg sem kapott

„Lejárt a bankkártyám, és hiába vártam, hogy újat küldjön a bankom. Eluntam a dolgot, és bementem megérdeklődni, mi a gond. Kiderült, egy olyan címre postázták a kártyát, ahonnan évekkel korábban elköltöztem. Ráadásul sima levélként küldték el, mondván, ez csak egy értéktelen plasztiklap, amíg nem aktiválom. Így viszont a postán sem leltem a nyomára, újat kellett hát kérnem. Az alkalmazott azt ígérte, ez nem jelent majd pluszkiadást. Hálálkodtam, majd a havi értesítőben vettem észre, hogy mégis leemelték az elveszett darab éves kártyahasználati díját, majd természetesen az újét is.”

Megtudtuk: az új bankkártyákat valóban sima levélként adják postára, de bankja válogatja, hogy ha elvész, felszámolnak-e érte díjat. A tulajdonos érdeke hát, hogy költözéskor közölje az új lakcímét. Az ügyfél kiszolgáltatott: akad olyan bank, amelyik akkor is kiszámlázta a kártya költségeit, mikor az ő hibájukból szerepelt rajta tévesen a tulajdonos neve.

A bankok óva intenek attól, hogy őrizetlenül hagyjuk, másra bízzuk bankkártyánkat. Kölcsönadni nem érdemes, még közeli családtagnak sem, hozzátartozóinknak inkább rendeljünk társkártyát. Azokat a bizonylatokat, amiket vásárláskor kapunk, illetve amiket kidob az ATM, ne hagyjuk széjjel, ezek ugyanis bizalmas adatokat tartalmaznak. Egyszerűbb, ha bizonylat nélkül veszünk fel pénzt.

A bankjegykiadónál legyünk éberek! Ha egy idegen segítőkészen ajánlkozik, amikor készpénzt veszünk fel, inkább hárítsuk el. Krimibe illő, de megesett, hogy átlátszó fóliát ragasztottak a billentyűkre, így szerezték meg a titkos kódot. Szórakozottságból se mormoljuk hangosan a számjegyeket, miközben beütjük a billentyűzetbe. Nem tudhatjuk, hogy mennyire szemfüles, aki mögöttünk áll…

Megeshet, hogy étteremben kártyával fizetünk, és a pincér szolgálatkészen elvinné azt, hogy leemelje róla a vacsora árát. Ha ügyelünk a biztonságra, ilyenkor sem tévesztjük szem elől a plasztiklapot, s figyeljünk arra, hogy csak egyszer húzzák le.

Bár azt tanácsolják a bankok, hogy sehova ne jegyezzük fel a PIN kódot, se határidőnaplóba, se telefonba, a legtöbben tartunk attól, hogy elfelejtjük a „bűvös számsort”, így valahova csak felírjuk. Ne tegyük a pénztárcánkba a bankkártyánk mellé a cetlit, különben a tolvajoknak gyerekjáték lesz minket kifosztani. Ha lába kél a lapocskának vagy valaki kifigyelte a PIN kódot, rögvest le kell tiltani a kártyát – személyesen a bankfiókban vagy a megadott segélyszámon.

Nem árt, ha alaposan átböngésszük a havonta érkező számlakivonatot. Ha megmagyarázhatatlan kiadásra lelünk, s kiderül, hogy nem a gyermekünk egészítette ki társkártyájával a zsebpénzét, és nem is házastársunk lepte meg magát egy borsos árú holmival a közös számláról, akkor szintén ajánlott letiltást kérni.

Más lapra tartozik, ha maga a bank emel le egy csinos összeget „bankkártyával kapcsolatos díj” gyanánt – akkor legfeljebb reklamálhatunk...