Pusztító védelem

S hogy mit ártott nekik a szomszédos nagyüzem által termesztett növény? Nem sokat, ám állítólag annál többet az érésgyorsító szer, amivel augusztusban az ültetvényt lepermetezték. A repülőről szórt vegyszerből ugyanis a lakók szerint a szélső utca kertjeibe is jutott. Köztük Bató Nándor területére:
– Nézze a gyümölcsfákat: mind hazavágták. Meg az életünket is. El szoktuk adni a gyümölcsöt a görcsönyi ABC-nek. Ebből tudtuk a kis nyugdíjunkat kiegészíteni.

Sétálunk át a kerten a ház felé, nem kell kérdeznem, folyamatosan beszél:
– Harmadszor jártunk így, az elmúlt hat év alatt hét fánk pusztult el. Ott barackfa állt, féléretten lepotyogott róla a gyümölcs. Itt cseresznyefa volt, az is elszáradt, kidőlt. Most a szilvánk potyog, elégettem mind, ott a hamu. És nézze az almafa levelét, fehér foltos, keresztülégette a vegyszer, a gyümölcs összefonnyadt és éretlenül hullik le. Ott az őszibarack, ni, annak is lyukasak a levelei. A diónkból se lesz semmi, pedig abból szoktuk fedezni a téli tüzelőnket.

A látványnál csak Bató Nándor felesége, Franciska szomorúbb. Mikor belépek a házba, félreteszi a kézimunkát, és hellyel kínál:
– Hat gyerekünk van, én vagyok a család befőzője, de idén semmit sem tudok nekik adni. És mi lesz a lábammal? Érszűkület miatt a balt már majdnem le kellett vágni. Elkezdtünk egy értágító terápiát, amit folytatni kellene. Miből? Százezer forintba kerül.

Férje se tudja vigasztalni, inkább átkísér a szomszédba. Galambos Ferenc épp most ért haza Pécsről. Elment, hogy paprikát vegyen, pedig tele vele a kert. Csakhogy ez a paprika fehér foltos, a közepe barnásan rothad. Hasonlóan néz ki a paradicsom is. Az uborkát nemrég kötözték fel, de nem maradt ideje futni. Állítólag a férfinak sem, mikor egy vasárnap délelőtt a repülő megjelent:
– Integettem neki, de nem törődött velem. Nyolcszor-tízszer elrepült felettünk, csöpögött belőle valami, és beterítette az egész kertet. Fekete, hosszú ujjú ingben voltam, csupa lé lettem. A feleségem a fa alatt húzta meg magát.

Állunk a kertben szótlanul, az asszony tépdesi és dobálja a tönkrement paradicsomot:
– Hatszáz liter vezetékes vizet locsoltunk ki naponta a nagy szárazság miatt, mégse lesz télire semmink. Oda az egész évi munkánk, a jövő évi fűszerpaprikánk, de még magnak valót se merek eltenni ezekből. A krizantém is tönkrement, pedig hány szálat el tudnánk adni mindenszentekkor.

Az alattuk vezető út ugyanis a temetőbe visz. A fölöttük lévő pedig a Növker Kft.-hez, akié a napraforgótábla volt. Ügyvezető igazgatóját, Fábos Pált csak telefonon érem utol:
– A lakók panaszához semmi közünk, a munkálatokra a Dél-dunántúli Repülőgépes Szolgáltató Bt.-vel munkaszerződést kötöttünk, ő a felelős.

Hívom hát Bogár Imrét, aki egy személyben vezeti a céget és a repülőt:
– Reglone nevű deszikkáló (állományszárító) szert szórtam ki cseppnehezítővel. A tábla és a kertek közötti utat nem léptem át, legfeljebb üresen, úgyhogy tiszta a lelkiismeretem. De ha bizonyítható, hogy a kár a permetezés következménye, akkor kártérítést fizetek.

Csakhogy bizonyítani nehéz – tudom meg Miszlang Bálinttól, a Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság növényvédelmi felügyelőjétől, aki a riport másnapján a Növker Kft. felkérésére a területen járt –, mert a permetezés után sok idő telt el.

Hogy mivel? Jártak a lakók a biztosítónál – ilyen kárra nem fizet. Mentek a rendőrségre – azt mondták, a polgármester tegyen bejelentést. Hívták a polgármestert – nem lépett az ügyben. Kérdezném, miért, de nem nyilatkozik.

Adódik hát a következő kérdés: Vajon a kisembernek akkor ki segít? S mert válasz egyelőre nincs, hát Bató Nándor kijelenti:
– Van dokumentum: videóra vettem mindent. Tovább fogok lépni.