Újabb káosz betegfronton

A szervezet elnöke utólag helyesbített, mondván, hogy a rendszer egyelőre megáll a lábán – de nyilvánvaló, hogy az ágazatnak nagy gondot okoznak a növekvő üzemanyagárak.

2008-ban választották el egymástól a mentést és a betegszállítást. Az utóbbit magáncégek végzik, amelyeket az egészségpénztárral kötött szerződésük szerint egy zárt kasszából, két hónapos utófinanszírozással fizetnek. Ez azt jelenti, hogy a betegszállításra beállítanak egy éves keretet – az idén nem egészen hatmilliárd forintot –, amit havi bontásban elosztanak az adott hónapban elismert kilométerek számával. Ekkor derül ki, hogy az adott hónapban hány forintot kapnak a cégek egy kilométerért. Az ágazat a nyáron ugyan kapott kétszázmillió forint gyorssegélyt, amit arányosan elosztottak az év hátralévő hónapjaira, de ez csak a tűzoltásra volt elég, hiszen a gázolaj ára – amely a költségek ötven százalékát jelenti – a keret meghatározásakor százhúsz forinttal volt alacsonyabb literenként, mint a jövedékiadó-emelés után.

– Az a fő gond, hogy nem tudunk előre kalkulálni – mondja Miklósi Mihály, egy öt autóval működő tompai betegszállító cég vezetője. – Utólag tudjuk meg, hogy az adott hónapban mennyi pénzt ér egy futott kilométer. Ráadásul nem minden megtett kilométert finanszíroznak, csak azt, amikor beteg is van a kocsiban. Ez megnehezíti a helyzetünket, mert területi ellátási kötelezettségünk van, tehát muszáj mennünk akkor is, ha nem tudjuk gazdaságosan megszervezni az oda- és a visszautat. Ha egy ötven kilométeres távon este hazaszállítunk egy fekvőbeteget, akkor a száz kilométerből csak ötvenet tudunk elszámolni. Más körülmények is sújtják a szállításnak ezt a speciális területét: tárgyi adómentesek vagyunk, ezért az üzemanyag áfáját nem igényelhetjük vissza, a gázolaj jövedékiadó-emelésével összefüggésben juttatott kompenzáció pedig csak a 9+1 fős személyszállítókra vonatkozik, viszont a betegszállítási rendelet szerint 8+1 fős a legnagyobb beállítható autó…

Az irányítás átszervezésével sikerült valamennyit könnyíteni a betegszállítók helyzetén. A nyár óta a megyén túli, illetve a több megyén átívelő betegszállítás ismét az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) irányítási hatáskörébe tartozik, ezzel sikerült gazdaságosabbá tenni az utakat; jövőre a tervek szerint a megyén belüli betegszállítás irányítása is az OMSZ-hoz kerülne. A betegszállítóknak vannak kételyei azt illetően, hogy egy helyi viszonyokban járatlan központi ügyelet hogyan boldogul majd a tanyavilágot érintő olyan iránymutatásokkal, mint hogy „az öreg akácfánál jobbra”, és információink szerint az átállás technikai feltételei sem lesznek biztosítottak január elsején, ezért nincs kizárva, hogy a 2008-as váltáshoz hasonló káosz alakul ki 2012-ben.

Végső soron az a kérdés, hogy az új irányítási rendszer hoz-e további költségcsökkenést, és ha igen, akkor mennyit? Az ugyanis szinte biztos, hogy további költségvetési forrásokat nem kapnak a betegszállítók. A közfeladatot ellátó ágazat szereplői egy ideig az egyéb kiadások – mint például az autók cseréje – elodázásával a felszínen tudnak maradni, de hosszú távon ez nem lehet megoldás.