Hun a király sírja?

De az is lehet, hogy a hun király palotája Tápiószentmártonban állott, hétmilliárd forintból akarják felépíteni. Attila sírját régóta keresik, de még senkinek nem sikerült megtalálnia. Nézzünk néhány esetet, mostanság kik próbálkoznak vele!

Attila (406–453) titokzatos halála és temetése ősidők óta foglalkoztatja a történészeket, régészeket, regényírókat, amatőr kutatókat és kalandorokat. Azt tudni lehet, hogy nyugati hódítóútjáról visszatérve egy germán hercegnővel töltött nászéjszakáján vérömlésben vesztette életét. Még azon éjjel eltemették, arany-ezüst-vas koporsóban, egy elterelt folyó medrében. A víz visszaengedése után a munkát végző szolgákat legyilkolták, hogy ne árulhassa el senki, hol nyugszik a király. Hogy valóban így történt-e, arra nincs teljességgel elfogadható forrás vagy dokumentum, nagyobb a valószínűsége a legenda születésének, amiben Arany János, Jókai Mór és Gárdonyi Géza is kivette részét művei révén. Nem véletlenül fogalmazott Bóna István régész óvatosan: az ünnepélyes temetésre sajátos ázsiai szertartások kíséretében került sor, majd a holttestet éjjel titokban a földbe rejtették.

BARLANG MÉLYÉN. A budakalászi Lánszki Imre ökológus több mint tíz éve gombászás közben fedezett fel szabályos formájú, emberi kéz nyomát őrző épületmaradványokat, melyekből arra következtetett, hogy valaha vár lehetett. Attól kezdve visszajárt a Nagy-kevély-hegy keleti oldalán található „Nevenincs” hegyre, s elmélyült kutatásokba kezdett itthon és külföldön. Elmélete szerint itt állhatott a hunok birodalmi központja, Sicambria, ahol később ős Buda vára szerveződött. A kőalapokra épült, faszerkezetes várat a hun király használta, s ezen a helyen telepedett le a honfoglaló fejedelem is. Az U alakú udvar és várfal maradványai élesen kirajzolódnak a pár éve készített műholdas felvételeken. Lánszki azután megtalálta a nagy mezőt, ahol Attilát felravatalozták, majd rábukkant a temetkezési helyéül szolgáló barlangrendszerre is, közelebbről pedig az egyik szikla kiszélesedő bejáratára, amit fedőlappal zártak el.

– Január végén ipari infrakamerával sikerült bemérni a sírkamrát! – árulja el legújabb felfedezését Lánszki Imre. – Két és fél méter vastag falról és legalább száz köbméter üregről van szó, erről panorámafelvételeket is készítettünk. Hamarosan barlangászokkal üregfeltárást végzünk, megvan hozzá az engedélyünk.

FEJEDELMI HELY. Az ismert beatzenész, Szörényi Levente már az ásatásoknál tart, több mint tíz éve kezdte a kutatást szintén a Pilisben, az ország sokak által legszakrálisabbnak tekintett vidékén, ahol – vélik – különleges mágneses erőtér uralkodik. Annak idején édesapjával sokat túrázott arrafelé. Eljutottak a Holdvilág-árokba is, ahol a II. világháború előtt Sashegyi Sándor pomázi régész talált egy kőbányát, amit valaha „más” célokra alakítottak át. Valószínűleg fejedelmi temetkezési hely volt. A hatvanas években előkerült egy sziklába vájt, lépcsős lejáratú folyosó, háromszög alakú bejárattal, szerinte Árpád apánk holttestét rejtették ide, a néphagyomány azonban egy Weiszlich nevű zsivány búvóhelyének tartja. De még az is lehet, hogy Attila sírhelye, mivel az előkerült régészeti leletek, eszközök arra engednek következtetni, hogy valami miatt gyorsan, szinte pánikszerűen el kellett hagyni a terepet. A zenész régészcsapata egy szikla által elzárt barlang kibontásán fáradozik, már nyolc méter mélységben tartanak.

Szörényi sosem nevezi meg, kire gondol, amikor a kutatásról beszél. „Csak egy komoly uralkodó nyughelyét temethették vissza ilyen gondossággal az utódok” – fogalmaz. De azt is mondta már, nem folytatná a feltárást, ha nem lenne benne a világszenzáció lehetősége.

A NÉV KÖTELEZ? A Pilisből utazzunk a Tarna-völgybe, ahol Szajla határában emelkedik az Attila-domb. Már az elnevezésből is lehet következtetni arra, hogy Attila, a népverő hun király csontjai porladhatnak a mélyben. Ezt a helyi öregek által évszázadokon át szájról szájra terjesztett meséik alapján gondolják így a településen. Találtak egy levelet is, melyet Vadassy Norbert recski kántortanítónak küldött a nagybátyja, aki részletesen leírta Attila temetésének históriáját, Szajlára „hangolva” az ismert részleteket. Hogy a legenda végére járjanak, a mesterséges alakzatú dombot vallatóra akarták fogni, amihez 1913-ban ezerkétszáz koronát ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság, de közbejött az I. világháború s az ásatás elmaradt.
– Egy falu életében fontosak a legendák – jelenti ki Vaholcsik István, Szajla egykori polgármestere, akit ugyancsak foglalkoztat a helyi Attila-sír gondolata. Amikor a siroki fémfeldolgozó földmunkáit végezték, emberi csontokat találtak, ők lehettek a temetést végző, lenyilazott szolgák. Persze ez elég merész találgatás, semmilyen bizonyíték nincs rá. Ennek dacára mindmáig sokan hisznek az elképzelt szen¬zá­ció­ban, még egy szerény emlékhelyet is kialakítottak a hírneves dombon.

SZEMTANÚ ALAPJÁN. Nézzünk elfogadhatóbb bizonyíték után! Attila-ügyben legtöbbször Priszkosz rétor, bizánci szónok, történetíró úti leírása a hiteles hivatkozási alap. Egyetlen szemtanú, aki keletrómai követként járt a hun király udvarában. Az ő részletes beszámolóját elemezte Dudás Árpád növénytermesztési üzemmérnök, Zsadány polgármestere is, aki egy percig sem kételkedik abban, hogy Attila lakhelye a Békés megyei községben volt.

Azon a vidéken negyvennyolc földpiramis emelkedik, ezek szerinte nem kunhalmok, hanem hunhalmok – az egyikben Isten ostora sírja rejlik. A település Fancsika részén lévő pusztai templomdomb geoelektromos mérése során egy üreget találtak, de belsejének tartalma egyelőre ismeretlen. Így a polgármester Priszkosz rétort veszi alapul, aki miután átkelt a nagy folyón, észak felé ment, majd három másik folyón, aztán még néhány további folyón gázolt át, csak utána érkezett meg Attila fapalotájába. Elemezve a földrajzi neveket, számolva a kilométereket, az úti cél nem lehetett más, mint Zsadány. Márpedig akkor a sírnak is ott kell lennie valahol…

KONKURENCIA A SZOMSZÉDBAN. Zsadánytól hetven kilométernyire fekszik Dombegyház. A két település akár éles vitát is folytathatna egymással, melyiküknél épült ki annak idején a hunok fővárosa. Radnai Miklós banktisztviselő a hatvanas években olvasta Losonczi István 1773-ban kinyomtatott Hármas Kis Tükörjében a következőket: „…kinek teste arany-, ezüst- és vaskoporsóba tétetvén, nagy pompával Dombegyház mellett, Csanád vármegyében eltemettetett”. 1859-ben Révész Imre egyháztörténész ugyancsak említi a falu nevét, és a szájhagyomány is erősen tartja, hogy az ottani hét halom egyikébe temették Attilát.

FELÉPÜL A PALOTA. Tápiószentmárton gyógyító dombjáról sokat hallani, most éppen a BBC stábja forgat a pozitív energiát sugárzó helyszínen, ahol először egy helybéli lo¬vasgazda lova gyógyult meg, nem beszélve az azóta is odazarándokló emberekről. Tudósok, mérnökök, természetgyógyászok vizsgálták be a föld mágnesességét, s az Attila-dombot 2000-ben védetté nyilvánította a Kulturális Örökség Minisztériuma. A település kitörési lehetőséget lát a helyi nevezetességből, aminek „természetesen” köze van a hun királyhoz. 1923-ban kiforgattak a földből egy szkíta aranyszarvast, ami egy későbbi uralkodó hadvezér tegezét ékesítette, a régészek szerint is az Alföld legjelentősebb vaskori ötvösművészeti lelete. Innen már csak egy „ugrás” Attila és palotája, aminek létét a régészet iránt is érdeklődő földbirtokos Blaskovich Ernő, a Kincsem néven elhíresült csodakanca tulajdonosa is kitárgyalta könyvecskéjében.

– Felépítjük Attila palotájának mását, hétmilliárd forint kell hozzá – mondja a kezdeményező, Kocsi János nagykátai polgármester tápiószentmártoni kollégájával, Tóth Jánossal egyetértésben. – Érvényes építési engedélyünk már van, és bízunk benne, hogy országosan kiemelt projektként pályázati pénzből hamarosan vonzó turisztikai helyet tudunk létrehozni. És még az is lehet, hogy az építkezés során szenzációs leletekre bukkanunk…

Hogy addig se maradjon senki sem kétségek közt, szóljon ismét Bóna István régész: „Ha Attila sírját keressük, az elméletileg számításba vehető temetkezési terület mintegy húszezer négyzetkilométer, a Temestől északra, a Körösöktől délre fekszik, valószínűleg a Duna–Tisza közének keleti felében. Ilyen uralkodói sírokból egy hektáron ötszáz fér el. A gyanús területen egymilliárd Attila-sír férne el. Természetesen erre a temetkezési helyre is rá lehet bukkanni a véletlen szerencse jóvoltából, de régészeti eszközökkel keresni tudományos képtelenség.”