Pacsni a budai Várban

Istenem, pacsni! Lánykoromban rengeteget ettem a tejcsarnokban. Hogy máskor felkeresem-e a pékséget? Persze, most már a világ végére is elmennék egy jó pacsniért – mondja egy idős asszony a Kemence Pék pavilonja előtt. Zsákmányként szorongatja a frissen szerzett péksüteményeket, pedig választék van bőven. A múlt hétvégén megrendezett budapesti Kenyér- és Péksütemény-fesztiválnak tulajdonképpen ez volt egyik célja: feleleveníteni a régi ízeket és recepteket, valamint felhívni a figyelmet az egészséges táplálkozásra.

– Nagyon népszerű a kulcsos kalács – mondta Egervári Erika, a Kemence Sütőipari Kft. termelési és értékesítési igazgatója. – A család összetartozását fejezi ki, vidéki esküvőkön ma is sütik. A pékségünk hagyományos, kovászos technológiával dolgozik, de sütünk medvehagymás, kolbászos és spenótos pogácsát is. Azért jó a fesztivál, mert új vásárlókat lehet nyerni – teszi hozzá. Az alapanyag minősége sem mindegy, a lisztet az Ócsai Malomból szerzik be. Öt évig voltak piacvezetők a ke-nyér¬sütőgépbe való liszttel. – Többen megpróbálták lekoppintani a termékeinket, a gyengébb minőség sem zavarta őket, csak azt nézték, hogy olcsóbban adják – jegyzi meg Po¬tyókné Illés Andrea, az Ócsai Malom ügyvezetője.

Mert fesztivál ide vagy oda, hiába az ínycsiklandó illatok kavalkádja vagy a sok szemet gyönyörködtető finomság, a panaszok is előbukkannak a résztvevőkből. Már szinte maguk is unják, hogy állandóan a gazdasági válságról beszélnek, de kikerülhetetlen. Kevesebb a vevő, sorra zárnak be a kisebb pékségek, pár nagyobb pedig letarolja a piacot. – Akinek 50–100 millió forint a havi bevétele, könnyen osztogatja a fesztiválon tálcaszámra a péksüteményt reggeltől estig – mondja az egyik pékség tulajdonosa, aki reformtermékeit próbálja népszerűsíteni, de reménytelennek látja a helyzetet. – Ide már kóstolni sem jönnek a vendégek, jóllaknak a szinte rájuk tukmált ingyen ételekkel – fűzi hozzá.

Szerencsére a kívülállók semmit sem vesznek észre a „kulisszák” mögötti helyzetről. A hangulat jó: nép¬tánc¬együttesek követik egymást a színpadon, lelkes külföldi turisták fényképeszkednek a népviseletbe öltözött táncosokkal, a gyerekek külön sátorban próbálhatják ki a népi játékokat, kenyeret is dagaszthatnak. Mondhatnánk, hogy végre méltó helyére került a kenyér. Nem mintha átütő gondolat lett volna kenyérfesztivált rendezni, hiszen számos ünnep kapcsolódik „mindennapi betevőnkhöz”. De Budapesten ez volt az első ilyen program.

A rendezvény szervezője, a G-Mentor Kft. elégedett. – Ingyenes volt a belépés, ezért konkrét számokat nem tudunk, de 35-40 ezer látogató biztosan megfordult a három nap alatt – mondta Galisz Tamás, a cég ügyvezetője. – Ötven faházat állítottunk föl, összesen 100 kiállító vett részt, szintén elégedettek. Többen jelezték, hogy jövőre is eljönnének. Azt hiszem, sikerült elérni a célunkat, hagyományt teremthetünk a fővárosi kenyérfesztivállal.