Sört csak gyúrás után lehet inni!

Állandó félelmem Szőregi Rózsaünnep-veteránként, hogy egy virgonc nyugdíjas asszonyt eltapos a ló, amikor a térség országgyűlési képviselője által lovas kocsiról lehányt rózsák után ugrál a felvonuláson. A közigazgatásilag Szegedhez tartozó Szőreg emble¬matikus terméke a rózsatő – tehát nem maga a virág. Rózsatővel viszont nem esik jól dobálózni, ezért a szőregiek inkább mégis a virág köré szervezik az egyebekben a falunapok minden jellemzőjét magán viselő éves rendezvényüket.

A Szőregi Rózsaünnepen van szakmai összeröffenés, amelyen a rózsatermesztők megvitatják a szaporítóanyag-kereskedelem nagy kérdéseit; van rózsakiállítás, ahol a laikus számára a színüket leszámítva tök egyforma virágok kerülnek közszemlére; fellép az asszonykórus, és lehet kapni műanyag pisztolyt – ettől a szőregi falunap lehetne helyi magánügy, mint annyi hasonló rendezvény. A Szőregi Rózsaünnep népszerűségének fő oka a felvonulás, melynek során rózsákkal feldíszített lovas és motoros kocsikon az arra érdemesek felvonulnak a nép egyszerű gyermekei előtt, és rózsákat hajigálnak közéjük. Ez idén is nagy sikert aratott – nem mint az adócsalással vádolt Győzike, aki a zenés program részeként bebizonyította, hogy még a Quimby zenekar drogelvonásról szóló, de tévesen szerelmes dalként forgalmazott himnusza, a Most múlik pontosan sem áll jól mindenkinek. Régi taposásos aggodalmunk egyébként majdnem valóra vált; igaz, az áldozat nem néni volt, hanem lakodalmas zenész, és nem a ló lépett rá, hanem leesett a teherautó platójáról. Túlélte.

A szomszédos Újszentivánon a rózsaünneppel párhuzamosan Rétesfesztivál zajlott, a vurstli működtetéséhez az apropót részben a templom felszentelése, részben kilenc csapat odaadó rétes- (béles-, burek- és egyéb kalóriabomba-) sütése képviselte. A Szabad Föld helyszínen tüsténkedő stábja a zsombói csapat asztala mellé telepedett, ahol Marika néni az összes szenteket hívta tanúságul arra, hogy ő már hetven évet megélt, de olyat még sehol nem látott, hogy a szabad ég alatt kelljen rétestésztát nyújtani. – Sátor alatt – helyesbített az egyik csapattag. Az már ekkor látszott, hogy Marika néni komoly erőt képvisel, mert nyújtás közben elkottyantotta, hogy harminc kiló meggyet magozott meg a felkészülés során, és csak úgy „isten fizesse meg” alapon tíz kiló réteseket szokott sütni a zsombói rászorulóknak – ami valószínűleg komoly tényező, amikor az ember megpróbálja eldönteni, hogy zsombói vagy esetleg bordányi rászorulóként tengesse az életét tovább.

Egyéb hősöket is sorolhatnánk, mint például Németh Gyulát, aki egyetlen férfi versenyzőként és egyszemélyes csapatként állt helyt derekasan, vagy a szlovákiai csapat versenyzőit, akik megosztották velünk a géresi béles készítésének titkait – sajnos megígértük, hogy ezt senkinek nem áruljuk el. Csak egyetlen fő rendező elvet említhetünk meg: alkoholt fogyasztani csak azután szabad, hogy a delikvens meggyúrta a tésztát.

A különböző ortodox és unortodox rétesek közül a zsűri végül a zsombóiakat halmozta el díjakkal: az almás, a túrós és a meggyes rétesüket is jutalmazták. Így egyik szemünk nevet, mert csak a zsombóiak munkáját kóstoltuk; a másik meg sír, mert pont a mákosból kínált meg Marika néni, amely nem nyert díjat. – Három lányunokám van, engem nem kosaraznak ki – válaszolta arra a felvetésre, hogy nem enni jöttünk, hanem dolgozni, így nem állhattunk ellent.
Hasonló helyzetben önök se tegyék.