Frédi és Béni vízen jár a Bakonyban

Területe volt hozzá, még 2006-ban vásárolta a Bakony szívében, a Veszprém megyei Kislőd mellett a 30 hektáros vizenyős mezőt. Akkor még nem tudta, mit kezd vele. Egy németországi utazás adta az ötletet: Jáger János ott találkozott először kalandparkkal, s miután látta a kreatív, sokszor igazi kihívásokat jelentő játékokat, lépett. Igaz, a vállalkozó kedv mindig megvolt benne: már a ’80-as években gmk-zott, volt varrodája, dolgozott nevelőtanárként. Elvégezte ugyan a vegyipari egyetemet, de nem akart belekontárkodni az „igazi” vegyészek világába, s végérvényesen az építőiparban kötött ki.

– Nem volt nehéz átevickélni a játékokhoz, mindig imádtam játszani. A kedvenc szórakozásom gyermekként az volt, hogy kötélen hintázva másztam egyik fáról a másikra. Mint Tarzan – mondja a 60 éves vállalkozó az egyelőre öthektárnyi területen lévő Sobri Jóska Kaland- és Élményparkban. A környezet lenyűgöző, az idelátogatók nagy része ezért jön vissza. – Közel két hónap alatt elkészült a 20 ezer négyzetméteres tó; nincs még egy olyan kalandpark Európában, ahol hasonló méretű állóvíz lenne. Ki is használjuk a vizet! – mondja a férfi, aki a Somogy megyei Andocs településről keveredett a Bakonyba.

Van itt vízidodzsem, betyárrafting, vízi akadálypályák, valamint hófánkpálya, ahol egy mondott sütemény alakú műanyag „székben” lehet a vízbe csúszni, de aki akar, az a szárazföldön is landolhat. Az erdős részt drótkötélpálya hálózza be, de lehet íjászkodni, kuglizni, van itt foci- és röplabdapálya, állatsimogató és bicikliút, lehet aranyat mosni a Torna-patakban és pecázni a tóban – felsorolni sem lehet a repertoárt. Aki több napot szeretne itt tölteni, az kempingezhet, de bérelhet lakókocsit vagy beköltözhet egy apartmanba.

– Muszáj rendszeresen fejleszteni, hogy mindig legyen valami érdekes, ami idevonzza a családokat. Hamarosan átadjuk azt az 500 négyzetméteres rönkvárat, ahol a középkorban használt hadi eszközöket próbálhat ki bárki. De sok játékon mi magunk ötletelünk. Például több olyan vízibiciklit gyártatunk most, ami Frédi és Béni autójára hajaz, csak éppen a vízen lehet vele közlekedni – mondja. A sikerek mellett vannak keserűségek is, vállalkozónak lenni nem egyszerű ma Magyarországon. Még az a szerencse, hogy a környékbeli települések eszmeileg támogatják, örülnek a kalandparknak. Pénzzel már nem tudják, inkább Jáger János segíti őket. Munkát ad, átlagban ötven alkalmazottat foglalkoztat. A kislődiek pedig ingyen jöhetnek kikapcsolódni.

– Most először nyertünk pályázati pénzt, uniós támogatást: ötvenmillió forintot. Ennek duplájából tíz új játékelemmel bővül a parkunk. Az egyik osztrák kalandparkban szinte mindegyik játékon ott a tábla, hogy uniós támogatásból épült. Burgenland tartomány pedig a tartományi „belépő” egy adott százalékával támogatja a Fertő tó partján lévő komplexumot – meséli kissé keserűen. – A burgenlandiak tisztában vannak azzal, hogy turistacsalogató látványosságról van szó, nekik is megéri, hogy segítsenek. Oda tízezer látogató megy naponta. A Sobri-park az idén talán eléri az évi 200 ezer látogatót… A park építése során nagyon sok energiám elment a bürokráciával és a hivatalokkal folytatott harcban, de a végeredményt látva, azt hiszem, megérte. De a mai napig nem értem, miért nem lehet normális méretű, útba igazító és egyéb táblákkal hirdetni egy ilyen méretű parkot, hogy az autósok könnyen idetaláljanak. Nem könnyű – teszi hozzá.

Nem panaszkodik, újra belevágna. Mert játszani mégiscsak jó!