Szövetkezzünk a hatékonyabb eladásért!

Egykor két dologról volt híres a ma hatszázötven lelkes Panyola: az ökreiről és a gyümölcsöseiről. A magyar szürke itt sajnos már a múlté, a gyümölcsösök azonban reneszánszukat élik. Még Kolozsvár meg Kassa környékéről is jönnek ide lekvárt, aszalványt venni, pedig azért arrafele is első osztályú szilva, körte, alma terem. De mégse olyan, mint itt, a Szamos, a Túr meg a Tisza partján! És nemcsak a kertekben, hanem a folyó menti lankákon, vagyis a dzsungelgyümölcsösökben is, mely a mai Európában igazi kuriózum.

Hazánk egyik legeldugottabb vidéke ez, amit az ország belseje felől csak nagy, fehérgyarmati kerülővel, illetve át a Szamoson, komppal lehet megközelíteni. Munkahely pedig szinte semmi. Termőföld, hagyomány, munkaszeretet azonban van helyben – és kreativitás is. Mi is beszámoltunk már a panyolaiak úttörő vállalkozásairól, de a Szatmári Ízek Háza Szociális Szövetkezetről sokáig még csak nem is hallottunk.

– A szociális segélyezési rendszer, az alacsony felvásárlási árak és még egy sor negatív hatás gyakorlatilag tönkretette az egyszerű falusi gazdálkodást, amelynek újraélesztése országszerte nagy kihívást jelent minden felelősen gondolkodó vezetőnek – mondja a falu polgármestere, Muhari Zoltán. –Panyolán ezért több pilléren nyugvó helyi gazdaságfejlesztési tervet indítottunk, amelynek keretében megalakítottuk többek közt a Panyolai Helyi Termék Szövetséget, és kapcsolódtunk a helyipiac.hu weboldalhoz is, amelyen bemutatjuk a faluban fellelhető helyi termékeket. Ez az internetes kereskedés, amelynek az önkormányzat a koordinátora, lehetőséget nyújt a helyi termelőknek az értékesítésre, azaz kiegészítő jövedelem megszerzésére. Sokan élnek is ezzel.

A szociális szövetkezet tagjai is valami hasonlót akarnak. A táj adottsá¬gait kihasználva, a vidék gazdag gyümölcstermésére építve olyan gyümölcsfeldolgozó manufaktúrát szeretnének létrehozni Pa¬nyolán, amely munkát ad e munkanélküliséggel küzdő vidéken, miközben a mai kor igényeihez igazodó, különféle gyümölcs- és zöldségtermékeket, például szatmári lekvárokat, aszalványokat állít elő.

– Egy másfél évvel ezelőtt meghirdetett pályázat nyerteseiként most egy éve kezdhettük a munkát, ami ma is tart. Biztató eredményeket értünk el – fogad bennünket a szövetkezet szakmai vezetője, Barabás Ambrus a falu főutcájában lévő telepükön.

Egy gyönyörűen felújított régi parasztportán ülünk, előttünk két nagy katlanüst, hátunk mögött pedig egy hatalmas aszalókemence, ahol egy-egy fordulóban több mázsa szilvát, almát is megaszalhatnak. A szövetkezet jelenleg nyolc embernek ad munkát, akik a pályázat segítségével egy több hónapos oktatási programban vettek részt, ahol gyümölcsfeldolgozó képesítést is szerezhettek. Azt követően pedig nekiláthattak a palántázásnak, majd a paradicsom- és uborkagondozásnak, meg ami ezekkel jár. Az uborkát eladták, a paradicsom nagy részét viszont feldolgozták: a szószt kis, ízléses üvegekben árulják, mint ahogy a lekvárjukat is, amit természetesen kézi kavarású üstökben főztek mindenféle adalékanyag nélkül.

A sikeres hónapok ellenére a tagok foglalkoztatása bizonytalan, hiszen azt a program csupán másfél évre tette lehetővé. Egy újabb sikeres pályázat megoldhatna mindent – de már kész a vészforgatókönyv is: a már meglévő eszközökkel bérmunkát végeznek majd, és közreműködnek a faluban főzött, aszalt termékek eladásában. Bár persze jobban szeretnék közösen folytatni a munkát.