Üvegházi tavasz az őszben

Nem kedvezett az idei aszály a kertészeteknek. A Bénó családét, mely mára Borsod megye, sőt a keleti régió legnagyobb kertészete, ez nem érintette. Ásott kútjukból számítógép vezérli az öntözést, műszerek ellenőrzik a szellőzést, szabályozzák az üvegházi tetők nyitását-zárását, figyelik a páratartalmat, a külső szélsebességet, a szélirányt, a besugárzott fénymennyiséget, s precízen kidolgozzák, hogy egy adott területre mennyi és milyen töménységű víz szükséges. Ha valaki ezért irigyelné Bénó Gábort, a 62 éves apát és 33 éves Gábor fiát, dolgozzon náluk végig 24 órát: garantáltan percnyi megállása se lesz. Ezt a virágos birodalmat 1986-ban egy alig 500 négyzetméteres fóliaházban, szinte a semmiből indította el a karosszérialakatos papa.

– A saját kertünkben is én gondoztam a virágokat. Akkor már működött egy kis virágboltom a miskolci Búza téri piacon, ahol piacfelügyelőként dolgoztam. De a vágott virág mindig olyan kevésnek bizonyult, hogy sokszor Pestre utaztam érte. Ezért döntöttem úgy: miért ne termesztenénk családi vállalkozásban? Béreltünk egy kis területet, 10 ezer tő szegfűvel kezdtük, akkor ennek volt divatja. Végül sikerült annyi földet venni, amin már nagyban gondolkodhattunk a fiammal. Mert közben elvégezte a kertészeti szakközépiskolát, majd megszerezte a kertészeti szakirányú agrármérnöki diplomát is.

– Először az Óbudai Kertészetnél kezdtem mint Kelet-Magyarország területi képviselője – veszi át a szót az ifjabb Bénó. – Két évig jártam a környéket, mígnem a cég megszűnt, de nekem szerencsére felajánlották, hogy a lebontott üvegházakból kettőt olcsón megvehetek. Hatalmas munka volt az egészet itthon újra összerakni, ami hitel nélkül nem ment, de megérte! Az igazi fejlesztések azzal indultak be, mikor elnyertem a Fiatal Gazda Pályázatot, ami 10 millió forint vissza nem térítendő támogatással járt. Apu meg a kezembe nyomta a stafétabotot, én pedig ismét pályáztam kertészeti korszerűsítésre. A feltételnek, hogy legyen ötezer négyzetméter működő üvegházunk, megfeleltünk. A két, 3-3 ezer négyzetméteres, azóta már összeépített üvegház mellett, a fóliaházzal együtt, ma már 8 ezer négyzetméteren termesztünk virágokat. A pályázati pénzekből épült az alkalmazottaknak szociális épület, és fúrtunk két 50 fokos vizű termálkutat, melyek zárt rendszerben, vagyis a környezetet kímélve üzemelnek. Létesítettünk egy harmadik kutat is, ami nem meleg vizű, gyakorlatilag mindent ezzel öntözünk. A mi vidékünk talaja vízben gazdag, csak kutatni kell és fúrni. Mi megtettük, s utána mindenütt klímavezérlésre állítottuk át a fűtést.

– Egy ilyen kertészet már igencsak távol áll a locsolókannás kiskertektől, működtetéséhez valódi műszaki érzék és sok ismeret is kell – jegyzem meg.

– Apuban eleve megvolt, én meg kitanultam. Az egyik csarnok padlófűtési rendszerét is magam építettem. Mint látta, nálunk többezernyi virág fejlődik legalább 100 fajtából. A piac most inkább a cserepest keresi. Egynyáriak, kétnyáriak, évelők. A minőség miatt tőzeget, cserepet, szaporító¬anyagot, műtrágyát, mindent külföldről, főleg a hollandoktól, németektől és Litvániából veszünk. Ezt hűséges vevőkörünk azzal hálálja meg, hogy a táboruk egyre növekszik. Üzletileg most mégis nullán vagyunk, mert az áraink nem, a költségeink ellenben nagyon megugrottak. De én bizakodó vagyok, nekem minden év új kihívás. Apuval az a legnagyobb örömünk, hogy aki egyszer nálunk vásárol, legyen bár intézmény vagy magánszemély, később is visszatér hozzánk.