Zöldségek hozomra

Bizalom, kényelem, biztonság, tervezhetőség. Ez az alapja a világ számos országában jól működő rendszernek, mely a termelők és a fogyasztók közvetlen kapcsolatára épít. Egy termelő több tucat családnak közvetlenül szállít hetente zöldséget-gyümölcsöt, amiért a vevők előre fizetnek. Pontosabban nem a termények árát előlegezik meg, hanem a termesztés kalkulált költségeit. A rendszer előnyös mindkét félnek: a termelő költségeit a rendszer előre finanszírozza, a vevői kör biztos, csökken a kockázat ahhoz képest, mintha nagybani vagy helyi piacon értékesítene – ugyanakkor a vevő is biztos lehet benne, hogy egészséges, biztonságos, friss és finom élelmiszert vásárol. A „zöldségközösségbe” belépő vásárló közelről látja a gazdálkodást nehezítő tényezőket. Az eladó viszont szoros ellenőrzés alatt áll: munkáját a vevők személyesen véleményezik.

– Huszonöt érdeklődőből tizenhatan maradtunk, ennyien már el tudunk indulni, de szeretném negyvenre-ötvenre növelni a csapat létszámát – meséli Füzi Imola, a főváros IX. kerületében megalakult Birs Közösség vezetője. – Én csak „összekötöm” a vásárlókat a termelővel, de magam is beszállok a rendszerbe, mert jónak tartom. Egy Kecskemét melletti biogazdával kötünk szerződést. Hetente ötezer forint hozzájárulásért kapunk tőle cserébe zöldséget-gyümölcsöt, ami elég az egész családnak. Minden hónapban előre kell fizetni. Ez lesz a próbaév.

Magyarországon még gyerekcipőben jár az angolul Community Supported Agriculture (CSA), vagyis a Közösség Által Támogatott Mezőgazdaság.
– Az ötlet elterjedése várható, mert növekszik az igény a jó minőségű és megbízható forrásból származó élelmiszerekre – mondta a Szabad Földnek Dezsény Zoltán környezetgazdálkodási agrármérnök, a svájci támogatással működő Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet szakreferense.

Akik belevágtak a vállalkozásba, a kezdeti nehézségek ellenére sem bánták meg. Pusztaszeren például az Évkerék Ökotanya két tulajdonosa, dr. Kiss László és Kiss-Kovács Orsolya három éve indította a vállalkozást, s azóta sem találtak másik rendszert, amely ennyi kölcsönös előnnyel járhatna. Hasonlóak a tapasztalatai Pető Áronnak, a Biokert Szigetmonostor vezetőjének is:

– Amíg piacoztam, hajnali háromtól délután háromig fele annyi terméket sem tudtam értékesíteni, mint most pár óra alatt – mondja a kertészmérnök végzettségű fiatalember, aki néhány esztendeje maga mögött hagyta a fővárost és megszervezte hatvan főből álló dunakanyarbeli kuncsaftkörét. – Próbálkoztam a biopiacon is, de ott a „mezei” gazdálkodó nem kelhet versenyre a viszonteladókkal. Lényeges a vásárlók hozzáállása, szemlélete. Akinek az a fontos, hogy kitől és milyen minőségben kapja az árut, annak elsősorban nem a mennyiség és a fizetendő összeg számít.