Ezeréves, földből nőtt vár

Mikor hazai várakról beszélünk, mi jut a legtöbb magyarnak eszébe? Természetesen Eger, Siklós, Gyula, Buda, pedig van azoknál sokkal öregebb várunk is – Szabolcs. Honfoglaló őseink építették (de az is lehet, hogy az alapjait már az avarok felhúzták), vagyis legalább ezeregyszáz éves! Igaz, csak föld a fala, de ma is impozáns építmény, Európa legnagyobb földvára: a háromszöget formázó sáncok magassága megközelíti a tizenöt métert, hosszúságuk pedig 230, 340, illetve 380 méter! Egy több mint háromhektáros belső területet zárnak közre – ide aztán tényleg befért a környék minden lakója, ha jött az ellen. Ám az csak délről, délkelet felől jöhetett, mert a várat a többi oldalról körbezárta a víz: a Tisza.

De ez megesik mostanában is. Igaz, az eltelt ezer év alatt sokat változott a környék, a Tiszát is szabályozták, de ha megbokrosodik, bizony ma is tengerré válik a táj. A Tisza kint van most is. A víz a vár lábait nyalja, olyan ár azonban nincs, ami e sáncokat meghágná. Pompás kilátás nyílik a gerincről. Alattunk a négyszáz lelkes falu görbe utcái, a híres, Móricz által is megénekelt Mudrány-kúria, a tipikus szabolcsi udvarház és a szintén ezeréves templom, megannyi fontos esemény szemtanúja. Kicsit távolabb Tokaj, mögötte-mellette pedig a legendás Hegyalja – Szabolcsot az Isten is turistaparadicsomnak teremtette.

De nem az. Illetve csak lassan kezd azzá válni.

A nagy változás a legutóbbi önkormányzati választásoktól kezdődött, amikor új képviselőtestület állt fel, és új polgármester kezdte meg a munkát. Csegei László szabolcsi „gyerek”, de gépészmérnökként élete jelentős részét szülőfalujától távolabb töltötte. Aztán, hogy kezdett deresedni a haja, hazajött. A szomszédos Tímáron beindított egy fémipari üzemet, amely ma már kétmilliárd forintot termel és százhúsz embernek ad munkát, Szabolcson házat épített, és némi töprengés után elfogadta a polgármester-jelöltséget. Egyetlen feltétele volt: ha mellette a testületi tagok se vesznek fel honoráriumot.

– Őseink hihetetlenül nagy kincset hagytak ránk, amit nekünk is kötelességünk megőrizve átadni az utánunk jövőknek – vallja. – Ezért is kezdeményeztük a vár nemzeti emlékhellyé nyilvánítását, ahol 1092-ben Szent László királyunk vezetésével tartottak egyházi zsinatot és törvényhozó országgyűlést, hosszú időkre kiható törvénykönyvet alkotva az országnak.
A várat a kitüntető cím nélkül is sokan felkeresik, de a nemzeti emlékhellyé nyilvánítás egészen más dimenzióba emelné. És nemcsak az erődítményt, hanem magát a falut is, ahol komoly turizmus, és nem csupán átmenő forgalom alakulna ki.
 

Az első lépések már megtörténtek. Megépült egy háromszáz adagos konyha, és most épül egy tizennégy alvóvendéget fogadó panzió. Az Árpád-kori templom mellett impozáns látogatóközpont várja az érkezőket, s van egy ötszázmillió forintos nyertes pályázatuk is – csak az a kassza épp most még üres. De ha megtelik, és megjön ide is a pénz, megújul a vár tövében álló színpad és nézőtér, kicsit távolabb pedig egy tizenöt-húsz sátorból álló jurtafalu is felépülhet.

S nemcsak gondolatban, valójában is: például Tokajba vagy Sárospatakra. Hajóval persze, mert azt mondják, mindhárom vár vízről a legszebb. A szabolcsi különösen.