Fehérre meszelt templomok útja

Míg máshol negyven-ötven kilométert kell mennünk, hogy igazán öreg templomra leljünk, a Felső-Tisza vidékén lépten-nyomon ilyenekbe botlunk. Félmegyényi területen mintegy száz Árpád-kori templom várja az embert. Szinte mind magyar – ám sokuknak mostoha az életük, hiszen négy ország osztozik rajtuk, s nem mindenütt viseli szívén sorsukat az adott ország. Ezért is fogalmazódott meg pár éve a szabolcs-szatmáriak és beregiek fejében a kérdés: uniós segítséggel miképp lehetne feltérképezni a terület történelmi örökségét, mely közös gyökérből táplálkozik mind Magyarországon, mind Romániában, Ukrajnában és Szlovákiában?

Hogy megvalósuljon a nyíregyházi szakemberek terve, és kialakíthassák a Középkori templomok útját a Felső-Tisza mentén, kellett az EU is és az azzal járó határforgalmi könnyítés. A nagy munka négy éve indult, és három éve alakult ki a végleges hálózatkör, amelyre húsz magyarországi és tíz romániai templom került fel. Mind a harminc a történelmi Szatmár faluja, és templomaik zömében reformátusok, de akad azért köztük katolikus is, mint például a már-már katedrális méretű ákosi templom, ami Magyarországon alig ismert, pedig a magyar egyházi építészet egyik legbecsesebb darabja, és a határtól alig harminc kilométerre van. Az épületek felmérése után elkészültek a turistákat segítő kiadványok is, ráadásként pedig egy pompás tanulmánykötet, amelyből mindent megtudni az öreg épületekről. Nemrég pedig lehetőség nyílt a Középkori templomok tematikus út továbbfejlesztésére is: a Tiszántúli Református Egyházkerület, a Királyhágómelléki Egyházkerület és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Ügynökség együttműködésében megkezdték azt a közel másfél millió eurós (450 millió forintos) beruházást, amely húsz templom műemléki helyreállítását és látogatóbarát fejlesztését célozza az útvonal mentén.

A szatmári programot az Európai Unió 90 százalékos támogatásával, összesen csaknem 150 ezer eurós (45 millió forintos) költségből másfél éve kiterjesztették Beregre és Kárpátaljára is. Ennek révén Kárpátalján komoly műemlékvédelmi kutatások kezdődhettek el, amelyre több mint húsz éve nem volt példa. A Teleki Alapítvány szakmai irányításával folyó felmérés eredményeiről a minap Baktalórántházán adtak számot a két ország műemlékvédelemmel és turizmussal foglalkozó szakértői, s bemutatták a kétéves munkát összefoglaló kötetet is. Ebben rajzokkal és fényképekkel gazdagon illusztrálva olyan ismert települések, mint Munkács, Técső, Huszt, Beregszász, Nagyszőlős, és olyan eldugott, de varázsosan szép falvak, mint Akli, Feketeardó, Nagybégány, Bene, Csetfalva vagy Palágykomoróc középkori egyházi műemlékeiről olvashatunk.