Maradnának az uradalomban pedig életveszélyes

Ha a kastélyból érkező intéző az 1700-as években bekocsizott a majorság valamelyik, szobrokkal díszített kapuján, korának egyik legkorszerűbb gazdaságát szemlélhette meg – hatalmas magtárral, mívesen épített istállókkal. A birtokot Grassalkovich I. Antal herceg vásárolta 1734-ben, majd német mestereket, zselléreket és telkes gazdákat telepített a városba. Később a főúri család eladósodott, majd kihalt, a majorság pedig többször gazdát cserélt, mígnem a nem túl távoli múltban a Gödöllői Tangazdasághoz került. Ma a lakók számára csak a bizonytalanság biztos, hiszen több mint egy éve megkapták a kilakoltatási végzést.

– Gyönyörű, virágzó tanya volt ez hajdan – bizonygatja Ambruzs Józsefné, akinek az édesapja még parádés kocsisként szolgált a majorságban. A nyolcvanon túl járó Bözsi néni fejős volt a közeli borjúneveldében, melynek helyén ma már benzinkutat találunk. Az egykori cselédlakások egyikében él ma is az idős asszony. Bár a környék mára elvadult, mégsem tart semmitől. – Engem itt mindenki ismer, még a madarak is. Itt születtem, itt akarok meghalni – mondja. A majorból már többen elköltöztek a kilakoltatástól tartva. – A 90 esztendős nővérem is elment albérletbe, de már bánja – meséli Amb¬ruzs¬né. Ő már nem hurcolkodna sehová: inkább sátrat verne fel az udvaron, csak maradhasson.

A legtöbben itt élték le az életüket, erősíti meg a többi lakó is. Hiába, hogy csak szolgálati lakásként kapták az otthonukat, ma pedig bérleti díjat fizetnek az önkormányzatnak, mégis magukénak érzik azt.

– Sokat költöttünk a belső felújításra, nyugodtan szét lehet nálunk nézni – invitál beljebb Mircsevné Koczka Valéria. Az asszony mozgáskorlátozott, és az akadálymentesítést is a maguk pénzéből végezték el. Többen állítják: az önkormányzat cserébe ezeknél kisebb és csak komfortos lakásokat ajánlott fel, ezért sem fogadták el azokat.

– E műemlék értékét nemcsak az építmények adják, hanem a nemzedékről nemzedékre öröklődő majorsági életforma is. Ez is egyedülálló, és érdemes volna megőrizni – véli Perlaki Gyula, a Nagygombosért Polgári Egyesület elnöke, a tiltakozó lakók képviselője. Az általuk készíttetett független szakértői vélemény szerint a házak nem életveszélyesek, viszont sürgős javításra szorulnak.

Hatvan városa 2009-ben ajándékozás útján jutott a Grassalkovich-majorhoz. A Zagyva-parti város jegyzőjét, dr. Szikszai Mártát mint a tulajdonos képviselőjét kérdeztük. Megtudtuk: az Örökségvédelmi Hivatal még tavaly kötelezte az önkormányzatot, hogy méresse fel a Grassalkovich-major épületeinek állapotát. Az első szakértői vélemény szerint a lakások nem alkalmasak rendeltetésszerű használatra, ugyanis életveszély fenyegeti a lakóikat. Ennek megfelelően a város felszólította a lakókat, hogy költözzenek ki – aki ezt nem tette, azok ellen birtokba bocsátási pereket indított. Csakhogy az ügyészség az első fokon hozott határozatot eljárási hiba miatt megsemmisítette. Ezért új eljárást kellett indítania Gyöngyös járás építésügyi hivatalának, ugyanis ott folytatják az ügyet. Az is aggályos az ügyészség szerint, hogy a két szakértői vélemény – az egyiket az önkormányzat, a másikat a lakók készíttették – merőben ellentmond egymásnak. Így feltehetően egy harmadik szakvélemény készül majd, s az dönt a vitában.

– Amennyiben a megismételt eljárásban az életveszélyre tekintettel a lakáshasználatot ismételten megtiltják, nem vállalhatjuk a felelősséget, hogy a lakók közül valakit is baleset érjen. Ezért a kötelezettségnek eleget téve ragaszkodunk a kiköltözésükhöz. Cserébe megfelelő műszaki állapotú, felújított önkormányzati lakásokat ajánlunk fel, tíz ilyen ingatlan jelenleg is üresen áll – nyilatkozta a jegyző asszony.