Madonna a bokrétában

Néha a virágboltosok sem „vágják” az elnevezéseket, így aztán különféle támpontokat találnak ki. Némelyik beceneve nem szalonképes, nyomtatásban leginkább csak a „Madonna-cici” állja a helyét. Hát az meg micsoda? Kúp alakúra formált rattan nádszál, vagyis Cane Cone, ami valójában nem a híres énekesnő kebleinek formájára, hanem a színpadon viselt csúcsos melltartójára emlékeztet. Néha úgy meglódul a virágosok fantáziája, hogy az őket kiszolgáló nagykeres komoly kvízvetélkedőben érzi magát, főleg ha a boltos valamelyik családtagját küldi el beszerzőkörútra. Némi segítséget jelent, ha legalább egy aprócska mintát is küldenek velük.

A szárazvirágosoknál leginkább Mindenszentek, Mikulás, Advent idején nagy a hajtás: célba érnek az ünnepi hangulatot feldobó növényi díszek, különleges kiegészítők és kellékek. De utána – a báli szezon vagy Valentin-nap idején – sincs oka panaszra árusnak-vevőnek egyaránt. Van miből választani: legalább három-négyezer féle termék szerepel a kínálatban, közülük csupán csak száz körüli a hazai származású. Régebben a szárított virágokat vitték jobban, mára azonban változott a divat, kapósabbak a díszítéshez használatos cuccok. Nálunk is gyűjthető például mákgubó, toboz, bükk-kupak, vagy különféle gabonafélék, melyek színesre festve jól mutatnak a bokrétában. Az pedig csupán kreativitás kérdése, hogy miből mit lehet „előállítani”: még az útszéli gyomnövény száraz ágaiból is kihozhatók érdekes formák. Kísérletképpen bármi bevethető, hátha „ráharapnak” a vevők, de vannak toplistás holmik is, mint például a vaddohány, azaz a selyemkóró termése, amiből milliószámra vesznek a kereskedők, valamiért nagyon kedvelik.

– Termékeink zömét importáljuk – árulja el Magyar Ákos, a lajosmizsei Magyar Szárazvirág Kft. ügyvezetője. – Dél-Afrikából egyebek mellett gyümölcsszeleteket, proteát, Indiából lótusztermést, pálmalevelet, Indonéziából fahéjat, Finnországból rénszarvaszuzmót hozunk nagyobb mennyiségben.

Szinte teljesen átalakult a hazai szárazvirágpiac, amelyet az 1970-es években Kecskemét környékén honosítottak meg. A Magyar-Szovjet Barátság Téeszben Magyar Károlyné kezdett hozzá, tulajdonképpen kényszerből, mivel az üvegházi kertészet fölött megjelentek a viharfelhők. Szárazvirágot háztáji gazdaságban is lehet nevelni, nem igényel nagy befektetést és nem is nehéz munka. Óriási érdeklődés mutatkozott iránta Szentkirálytól Lajosmizséig. Sok famíliának biztos megélhetést jelentett, a téesznek pedig német, olasz, osztrák exportlehetőséget. Magyar Károlyné a szó szoros értelmében felvirágoztatta az ágazatot, nevét nemrég bekövetkezett halála után is fogalomként emlegetik a szakmában.

– A rendszerváltozás új vezetést hozott a szövetkezet élére, édesanyám nem találta meg velük a hangot, ezért inkább nyugdíjba ment – meséli Magyar Ákos, aki diákfejjel ismerte meg a szárazvirág-termesztés titkait, majd bekapcsolódott a családi vállalkozásba, most pedig a céget irányítja. – Végül a kuncsaftok biztatására egyéni vállalkozást alapított, így senkinek nem kellett felszámolnia a tevékenységét. Évelő sóvirág, szalmarózsa, gombvirág, szarkaláb, borzaskata – ezek voltak a favoritok. Aztán a romantikus kompozíciók divatját felváltotta az absztrakt virágkötészet, aminek következtében megcsappant az érdeklődés a szárazvirágok iránt, elmaradtak a külföldi megrendelések is. Sokan felhagytak vele, vagy átálltak a kötészetre.

Aki idejében váltott, túlélte a nehéz korszakot. Nagy konkurenciával nem kell számolni, a külföldi piac hazai térhódítását is sikerült eddig kivédeni. Ez a foglalatosság határmezsgye a virágtermesztés és a kellékes szakma közt. Ám a vásárlók igényeit, trendek diktálta hóbortjait nem lehet előre kiszámítani. Az sem kizárt, hogy a nosztalgia szele visszahozza a sóvirágok és a szalmarózsák divatját. Egy ilyen kompozíciót azonban nem árt majd feldobni egy-két „Madonna-cicivel” vagy a tejelőkórónak is nevezett vaddohány reptetőszőreivel.