Rasszistából lett az Év Embere

Több mint fél éve ismerkedtünk meg. Akkor nagy garral vettük az irányt Cserdi felé, hogy megtudjuk: Mégis hogy képzeli azt bárki, hogy „Köcsögmentesítés” néven programot hirdethet, amelynek keretei közt cigány embereket visz el a pécsi börtönbe, hogy megmutassa nekik, milyen élet várna rájuk, ha bűnözőként élnének?! Botrány, gondoltuk, és már indultunk is a Pécstől északnyugatra fekvő kis faluba.

A gyógypedagógusok nyugalmával kezeli már a pesti újságírókat. Bogdán László talán nem is hallgat arra, hogy „polgármester úr”. Ő csak Laci. Saját ötlete volt a „Köcsögmentesítés” is, mint szinte minden, ami Cserdiben történt. Miért érezte úgy, hogy kö¬csögmentesítenie kell? A polgármester szerint a fő probléma az, hogy a teljes cigányság magán viseli ezt a bélyeget, amelyet még azok sem tudnak – vagy akarnak – letörölni magukról, akiknek egyáltalán nem kellene szégyenkezniük. A program lényege az volt, hogy a helyi lakosokat megismertessék egy jobb élet lehetőségével.

Előadásokat tartottak rendőrök a bűnmegelőzésről, papok a vallásról, esett szó a családi életről, a munkanélküliség kilátástalanságáról, de még a helyes tisztálkodási módszerekről is. A programokon bárki önként részt vehetett.

Jöttek is a helyiek, hatalmas lelkesedéssel. Kaptak is érte utólag hideget-meleget. Még az Amnesty International is foglalkozott az esettel, a nemzetközi jogvédő szervezet egészen pontosan „buta, homofób és rasszista” kezdeményezésnek nevezte a programot. És özönlöttek Cserdibe az újságírók, egymást érték a telefonok, zsákszámra érkeztek a levelek. Többségében elítélő hangvételűek. Laci pedig végtelen türelemmel magyarázta a bizonyítványukat.

– Persze mondták rám is, hogy köcsög vagyok. De nem ez a lényeg. Meg kell mutatni az embereknek, hogy a cigányok között is vannak olyanok, méghozzá rengetegen, akik nem lopni, hanem dolgozni szeretnének. És ha van erre lehetőségük, akkor meg is teszik, méghozzá örömmel – összegezte akkor tapasztalatait.

Lett tehát nagy felfordulás Cserdiben a köcsögmentesítés miatt, aztán amikor elvonultak az újságírók, összepakoltak a tévéstábok, a munka csendben folytatódott. Mert nem gondolták egy percig sem, hogy egy program mindent megold. Cserdiben nemcsak elméleti oktatás folyt, hanem munkahelyteremtés is, látható eredménnyel. Az egykor szinte kizárólag segélyen tengődő családoknak az önkormányzati földeken bőven akadt dolguk. A fóliasátrakban paradicsom- és paprikapalánták nődögéltek, a falu szélén hatalmas területeken hagymát, krumplit, fokhagymát termesztettek. Ma nincs is olyan, munkavégzésre alkalmas lakos Cserdiben, aki ne dolgozna. Persze, hogy legyen mit elinni! – vágja rá ilyenkor az egyszeri szalonrasszista. Csakhogy kocsma nincs, azt nem is érdemes keresni, a polgármester ugyanis bezáratta. Van helyette mentálhigiénés központ, ahol a fiatalokat számítógépek, könyvtár és biliárdasztal várja, van közösségi terem, ahol a továbbképzésre jelentkezőket oktatják, de még zenét is tanulhat az, aki szeretne.

Megnéztük, megcsodáltuk, elnézést kértünk, gratuláltunk a polgármesternek és elkullogtunk Cserdiből. Mi akartunk szembesíteni, aztán mi szembesültünk.

De Laci polgármester vonzza a botrányt, tán szereti is. Jött is Cserdibe, menetrend szerint. Másodszor akkor, amikor kitalálta az új szlogent: Önöknek termeltük, nem önöktől loptuk. Ezt a címet adta annak az akciójának, amelynek keretében 2,5 tonna hagymát, burgonyát és más zöldségeket osztottak szét a megyében működő szociális és gyermekvédelmi intézmények között. „Nem kell, eddig is megvoltunk nélküle, inkább sose látnék egyet se a fajtájából!” Ez csak egy a hozzászólásokból, amelyek a hír alatt voltak olvashatók – sokan így fogadták a Cserdiből érkező adományokat. De Laciék nem álltak meg. Kapott adományt más település is, de még a pécsi majomházba is jutott 500 kilónyi a krumpliból.

Merthogy már volt mit adni, hiszen a tavasszal még csak mint palántát megcsodált zöldségekből őszre hatalmas mennyiségű és kiváló minőségű termés kerekedett. És bár a helyi rászorulók számára az önkormányzat mindig biztosította a szükséges élelmiszerkészletet, emellett egy nagyobb áruházlánc is vásárolt Cserditől zöldségeket, még mindig maradt egy jókora mennyiség, amivel kezdeni kellett valamit.

– Elsősorban az a cél, hogy a helyiek is megtudják, mekkora öröm adni. Ez ugyanis tartást ad nekik, így elkezdenek hinni önmagukban is. Hiszen ha már nemcsak a saját megélhetésükért, de mások segítéséért is dolgoznak, akkor közösségként tekintenek önmagukra, és hatalmas dolgokra lehetnek képesek – magyarázta a polgármester. És közben végigvezetett minket a burjánzó paradicsomok mellett, mutogatva a területet, ahol további fóliasátrakat akarnak emelni, hogy még többet termelhessenek – és adhassanak.

És csak teltek a hónapok, aztán beköszöntött a december. Amikor is Lacit az Év Emberének választották egy internetes szavazáson.

– Tudod, mit mondok? Ma nagyon jó dolog cigánynak lenni! – így értékelte telefonban a kitüntetést a polgármester, aki néhány hónappal ezelőtt még kissé elkeseredve konstatálta, hogy az emberek mennyire félreértik a kezdeményezéseit. Most már bizakodó, azt mondja, ha mindenkit egyszerre nem is, de lassan, kis lépésekben egyre több embert meg tudnak győzni arról, hogy van értelme a munkájuknak. Laci polgármester már nemcsak saját falujában tart köcsögmentesítő programokat, hívják máshova, más településekre is előadásokat tartani.

A harmadik találkozásunkra már nem mi utaztunk, Laci jött Budapestre, az ünnepek előtt. A polgármester és Cserdi néhány büszke polgára. Hajnalban keltek, hogy időben ideérjenek. Az önkormányzat kisteherautójának csomagtartójában egy tonna krumpli, hagyma és fokhagyma tornyosult, takaros zsákokba kiporciózva. Nyolcvan családnak hozták, adománynak.
Hihetnénk, hogy ez már egy kicsit sok. Hogy egy Pécs közelében lévő település lakóinak miért kell egészen a fővárosig jönniük, hogy segíthessenek másokon?!

Laciék azonban nem így gondolkodnak. Ők most is demonstrálnak egy kicsit. Szeretnék mindenkinek bebizonyítani, hogy bármennyire is hihetetlennek tűnik, lehet egy pusztulóban lévő faluból olyan mintatelepülés egyetlen év alatt is, amelyik képes nemcsak magán, de másokon is segíteni. Megmutatják, hogy bár a helyiek többsége cigány, immár mégsem ők azok, akik segélyre szorulva várják egyik napot a másik után, hanem képesek örömmel adni másoknak is.

A Budapest Bike Maffia támogatásával szervezték meg az eseményt. A bringás civil szervezetnek nagy tapasztalata van már az önzetlen segítségnyújtásban, hiszen két éve tekernek egyik családtól a másikig, hogy élelmiszereket, takarókat és hasonló, létszükségletnek számító adományokat juttassanak el a rászorulóknak. Felvették a kapcsolatot a VII. kerületi családgondozóval, amely értesítette azt a 80 családot, akiknek a leginkább szükségük volt a messziről érkezett adományra.

A családok pedig jöttek, egymás után, hogy a Cserdiben termett burgonyát és hagymát hazavigyék, miközben kezet ráztak Lacival, aki lelkesen mesélte nekik, kik ők, honnan és miért érkeztek. Talán megérte ezért ilyen sokat utazni – legalábbis ez látszott a szemekben, azokéban, akik a krumplit hozták, és azokéban is, akik hazavitték.

Idén óvoda is épül Cserdiben. Méghozzá angol nyelvű óvoda! A pénzt egy amerikai férfi küldte, aki hallott Cserdiről, és úgy gondolta, segít nekik a továbbfejlődésben. És persze a munka is tovább folyik: lesz még föld, amelyen termelni lehet. Nem szakad félbe a „Köcsögmentesítés” sem – újabb programokat szerveznek, hogy a helyiek tovább képezhessék magukat. És szándékaik szerint a jövőben is folytatják azt a karitatív tevékenységet, amelyet elkezdtek, és amelynek az adományozáson kívül van még egy nagyon fontos feladata: a cigányság köré épített sztereotípiák lerombolása. Laci álma ugyanis ez.

– Szeretném, ha többet nem általánosítanának az emberek. Ha nem úgy gondolnának a cigányokra, mint egy masszára, amely bűnözőkből áll. Hanem észrevennék, hogy ennél sokkal több van bennünk, és közösségként sokkal többre vagyunk képesek.

Bárkinek szívesen adnak, amíg van miből. Bárkit szívesen látnak, ha arra jár. És mindenkinek szeretnék bebizonyítani, hogy a cigányság is képes jó példát mutatni.

Cserdi lakosai nagy utat tettek meg. És még csak most indultak…