A holland lángészt az is ismeri, aki egy sorát sem olvasta

A parányi színpad és a kicsinyke, pár tucat vendéget befogadó nézőtér kiváló arra, hogy kamaradarabokat vigyenek színre, kabarét játsszanak, de belefér az is, hogy opera-ősbemutatókat tartsanak. Sándor Anna tíz éve azért választotta színházának névadójául – a Hollandiába Portugáliából bevándorolt zsidó családból származó – Baruch Spinoza szabad szellemű gondolkodót, mert harminc évig Amszterdamban élt, s még jól emlékezett a pesti zsidónegyed hangulatára, ahol felcseperedett.

A színházalapításban persze nem volt járatos, de belevágott, mert fizikus férje – aki időközben átnyergelt az operaírásra – mindenben támogatta. Az első alternatív darab Mata Hariról, az „emberarcú” kémnőről szólt, legutóbb pedig Odesszai kocsma-dalok szólaltak meg a piciny színpadon.

A Spinoza elsősorban nem színház, hanem találkahely, ahol falatozni és kortyolgatni is lehet. A közösségi térben a beszélgetni vágyók találkoznak, a barátságos étterem alatt pedig kialakították a holland hangulatú, Lámpás névre hallgató csehót. Itt azok a fiatalok ütik el az időt, akiknek a feje felett a felmenőik operát hallgatnak, s ha netán kedvük szottyan rá, belehallgathatnak, mert a nyitott télikertbe kivetíthető az előadás. Nyáron a fedett kert látványából egyértelműen árad a hollandus lelemény, ami az egész épületre jellemző.

A névválasztás tökéletes: Spinozát azok is ismerik Pesten, akik a névadó filozófus egyetlen sorát sem olvasták…