A fő kérdés: meddig lesz magyar málna?

Berkenyén járunk. Ahogy ráfordulunk a 670 lelkes falu bekötőútjára, az ember rögtön érzi, itt valami nem stimmel. Kétoldalt több száz vérszilvafa fogadja a látogatót, a faluban több ezer rózsabokor, megszámlálhatatlan begónia és árvácska virít. Mintha pompájukkal harcolnának az ellen, hogy Nógrádban, az ország legkisebb és a GDP-t tekintve legszegényebb megyéjében járunk. Elegáns panzió és étterem, modern, új építésű családi házak a Börzsöny lankáin, még egy tó is dukál a látványhoz. Hogy mi van a látszat és a színfalak mögött, arról már Schmidt Józsefné mesél. Lassan 25 éve a település első embere, tősgyökeres berkenyei. Talán lokálpatriotizmusából fakad az elszántsága és a vezérelve: ha egy falunak nincs vonzereje, találjon ki magának valamit.

Persze ehhez önállóság is kellett, mert a svábok lakta Berkenye közigazgatásilag és pénzügyileg hosszú ideig a szomszédos Nógráddal volt összeboronálva. Az impozáns várrommal, 1500 lakossal, iskolával, hűtőházzal büszkélkedő Nógrád árnyékában Berkenye nem érezte túl jól magát. Kihasználták a rendszerváltás demokratikus lehetőségeit, a faluban népszavazást tartottak, és ennek eredményeként barátságban elváltak Nógrádtól. A pap, az orvos és a jegyző ma is közös, de Berkenye német nemzetiségi óvodát és alsó tagozatos iskolát működtet. A falu saját kezébe vette az irányítást. Schmidt Józsefné 1990 előtt a Nógrád–Berkenye Béke Termelőszövetkezet pénzügyeseként dolgozott, úgyhogy jártas volt a közigazgatásban. Azt is tudta, egy falu gazdaság nélkül nem működik, ezért a téeszvagyon széthordásának éveiben rávette a berkenyeieket, hogy vagyonrészeiket ne kótyavetyéljék el, hanem alakítsanak faluszövetkezetet.

Negyvenhét berkenyei lakos 12 milliós törzstőkével hozta létre a Berkenye Faluszövetkezetet. Szántóföldeket műveltek, gyümölcsösöket telepítettek, mezőgazdasági gépeket vásároltak, a gazdasági majorságot felfejlesztették, majd 1994-ben 62 millió forintos beruházással 300 tonna kapacitású hűtőházat építettek a volt baromfitelep helyén.

Errefelé mindig nagy hagyománya volt a gyümölcsnek, különösen a bogyós fajtákat termesztették nagy kedvvel. A mendemonda szerint a málna az ötvenes évek elején került a faluba, amikor az emberek még azt sem tudták, mi fán terem ez a piros gyümölcs. Egy „jöttment” hozott be pár tövet, amire a berkenyeiek csak annyit mondtak: minek hoz ide ilyen szúrós növényt?! Aztán a málna szép lassan az életük részévé vált, olyannyira, hogy Berkenye az ország legnagyobb málnás vidéke lett. A kilencvenes években 12–13 ezer tonna termett hazánkban egy szezonban – ugyanannyi, mint a két nagy riválisnál, Lengyelországban és Szerbiában.

A 200 berkenyei család 90 százaléka málnázott. ’96-ban átálltak a bióra, még az igényes svájci, francia és német piac is a nógrádi málnára ácsingózott. Berkenye évről évre részt vett rangos élelmiszer-ipari kiállításokon, Nürnbergben és Franciaországban, a termés 90 százalékát külföldre vitték. A legjobb árat 1995 és ’98 között fizették, akár 350–380 forintot is megadtak a gurulós bogyó kilójáért.

De mi történt azután, és miért van leáldozóban a magyar málna? Schmidt Józsefné az okok közül az állami támogatás megkurtítását, majd megszüntetését hangsúlyozza.

– Az exportmálna után kilogrammonként 40 forint állami támogatást kapott a feldolgozó 1998-ban, de aztán ez a pénz fokozatosan odalett. Tetézi a bajt, hogy nem kapunk földalapú támogatást sem, mert ahhoz 3000 négyzetméter egy darabban lévő föld kellene, és itt az embereknek szanaszét, más és más helyrajzi számokon vannak a kicsiny földjeik. Miután egyre nehezebb volt talpon maradni, mind többen vágták ki a málnabokrokat, lucernával vetették be a földjeiket vagy egyszerűen befüvesítették…

Pedig optimizmusban és elszántságban nem voltak híján, a nagyobb kapacitás érdekében 1998-ban bővítették a hűtőházat. Schmidt Józsefné a tiszteletdíjas polgármesterség mellett a szövetkezet elnöki feladatait is ellátta, amibe lassan belefáradt, nyugdíjba ment. Átadta a stafétabotot a fiának, hátha ő, mérnöki diplomával a zsebében, meg tudja menteni a menthetőt.

– Nem érdekelt különösebben a málna. Jól fizető, biztos állásom volt, nem akartam otthagyni – emlékszik vissza Schmidt Szilárd, aki a családi „birtoknak” köszönhetően jól tudta, milyen hajnalban menni a málnásba és még 40 fokban is szedni a gyümölcsöt. Édesanyja unszolására hét évvel ezelőtt mégiscsak kötélnek állt, azóta vezeti a faluszövetkezetet.

A málnakudarcba semmiképp sem akart beletörődni, ezért öt évvel ezelőtt 10 hektár málnát telepített a szövetkezet földterületein. Ezeket a családok bérbe vehetik, művelhetik, a szövetkezet öntöz, permetez és géppel műveli a sorközöket. Az addig is európai színvonalú hűtőházat tovább akarták fejleszteni, állami támogatást kértek, és azzal a kitétellel kaptak is, ha a faluszövetkezeten belül termelő és értékesítő szövetkezetet (tész) hoznak létre.

Mindent megtettek, mégis csökkent az éves málnatermesztés, ma Magyarországon alig éri el az évi ezer tonnát. Ezzel szemben Szerbiában és Lengyelországban 70–80 ezer tonna az éves termés. Schmidt Szilárd rendszeresen utazik a nagy versenytársakhoz, és ma már jól látja a különbségeket.

– Állami támogatás nélkül nem megy, önerőből nem lehet fenntartani a magyar málnatermesztést. Egy hektár málna telepítési költsége 3–4 millió forint, amit a gazdák képtelenek előteremteni. Tíz évvel ezelőtt még 75 százalékos telepítési támogatást kaptak, most ez 35. Lengyelországban a mezőgazdaság motorja a családi gazdaság. A gazdáknak átlagosan tízhektáros földjeik vannak, és ott kimondottan a gyümölcstermesztésből, többek között a málnából élnek. Kertész szaktanácsadó segíti őket, emellett rendszeres meteorológiai szolgáltatást biztosítanak nekik. Motiválják őket. Ez az, ami nálunk nincs. Gondoljon bele, hogy most a málna átvételi ára kilónként 470 forint, alig több, mint húsz évvel ezelőtt. Ezzel szemben egy traktor ára az ötszörösére emelkedett.

Schmidt Szilárd azt sem tartja mellékesnek, hogy a bürokrácia buktatóiba is könnyen bele lehet fáradni. Míg egy-két hónap alatt elkészül egy öntözőrendszer, addig a létesítéséhez és az üzembe helyezéséhez szükséges dokumentumok beszerzése akár évekig is eltarthat.

Azt mindenki elismeri, hogy az éghajlatváltozás sem tesz jót a málnának, átlagosan tíz fokkal van melegebb nyáron, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Pedig a málna eredetileg erdei gyümölcs, a hűvös, árnyékos területeket szereti. De sokak szerint még ezzel a klímával is évekig ki lehetne húzni, ha például a foglalkoztatásban nem történtek volna olyan jogszabályi változások, amelyek kifejezetten a gazdák ellen szólnak. Eszerint csak egyenes ági rokonok segíthetnek ingyen egymásnak. Vagyis ma már elképzelhetetlen a kaláka vagy az, hogy a szomszéd pár órára besegítsen gyümölcsöt szedni, mert őket is naponta be kell jelenteni, akár a tényleges napszámosokat, és fizetni kell utánuk az adót, ami a jövedelem 16 százaléka. Berkenyén ebben a szezonban 500 forintos órabérért szednek a napszámosok, nem túl sokan.

– Teljesen abszurd a törvény – véli a szövetkezet elnöke. – A gazdák este leülnek és beverik a számítógépbe, hogy másnap hány napszámost alkalmaznak. De ha esik az eső, akkor egyet sem. Viszont már regisztrálták őket a NAV honlapján, ezért fizetni kell utánuk. Ha pedig nem jelentik be, akkor fizethetik a summás büntetést, mert a munkaügyi ellenőrök bármikor lecsaphatnak rájuk. Tíz évvel ezelőtt sok gazdánál ez a szabályozás tette be a kaput, s nagy szerepet játszott abban, hogy felhagytak a málnával. Lengyelországban a terület nagysága szerint adózik a gazda, és békén hagyják a hatóságok. Hogy kivel, mikor és hogyan szedeti le a termést, az senkit nem érdekel.

A málnásban reggel ötkor már telnek a vödrök, mindenki próbálja megúszni a hőséget. Az emberek észrevétlenek a hatalmas bokrok között, a málna uralja a terepet. Az átvevőhelyen éppen a Drajkó család adja le a málnáját. Négy éve bérelnek a faluszövetkezettől egynegyed hektárnyi területet. Ez 11 sor málnát jelent, egy sor 100 méter hosszú.

– Az egész család dolgozik, csak így éri meg – mondja a feleség, a 48 éves Erzsébet, aki évek óta rokkantnyugdíjas. Biomálnában „utaznak”, így plusz 80 forint jön kilónként a 470 forintos „általános” árra. – Tavaly 22 mázsa málnát adtunk le a szövetkezetnek, 800 ezer forintunk maradt meg tisztán. Rengeteget dolgozunk, hiszen tavasszal legalább háromszor kapálni kell, aztán szedni, a szezon után pedig metszeni, kötözni. Sok embernek hiába lenne szüksége a pénzre, nem akar ennyit dolgozni. A málna mindig kézi munka marad, nem lehet gépesíteni.

A családi összefogásra szép példa a Hajnis család. Harsány kacagás hallatszik a sorok közül, jókedvben nincs hiány. Nagymamák, meny, vő, unokák, a 15 évestől a 75 évesig, minden generáció képviselteti magát. Hiába a tűző nap, senki sem húzódik a sor végén felállított napernyő alá. Tudják, mi a föld, mi a munka, örülnek, hogy bérelhetik ezt a négy sor málnát.

Hajnis Ferenc a tíz kilométerre fekvő Tolmács tiszteletdíjas polgármestere, de kell a pluszpénz. A téli tüzelő meglesz a málnából, és talán egy kis síelésre is futja a gyerekeknek. Régen nekik is volt málnájuk, de kivágták, mert egyedül már nem lehet csinálni. Ha nincs olyan háttér, mint a berkenyei szövetkezet, akkor csak ráfizetés a kényes gyümölcs.

Pedig tapintatos is a málna, csak az iskolaév vége után érik. Egyértelmű, hogy a gyerekek is itt vannak. Hajnis Johanna harmadéves egyetemista, jogász lesz. Nemcsak a családnak segít, évek óta napszámba jár dolgozni. Málnát és szedret szed Tolmácson, 450 forintos órabérért, a nyaralásra valót megkeresi magának. Elárulja: kevés a diák napszámos, inkább az időseket alkalmazzák – mert ők gyorsabban szedik, mint a fiatalok, és nem nyavalyognak...

Sokasodik a málna a vödrökben, aztán a nejlonnal bélelt rekeszekbe kerül, egysorosan. Majd föl a raklapra, a teherautóra, s máris gurul a hűtőkamrákba, ahol alig két óra alatt meg is fagy.

A hűtőház újabb és újabb fejlesztései már a csonthéjas gyümölcsök tisztítását, magozását, fagyasztását és csomagolását szolgálják. Tavaly 2500 tonna gyümölcsöt, többek között málnát, szedret, meggyet, bodzát, ribizlit, kajszibarackot, szilvát dolgoztak föl. A gyümölcsöket több száz gazdától veszik át, leginkább Nógrád megyéből. A hűtőházban a szezonban száz alkalmazott is dolgozik, hiszen két hónap alatt jön be a gyümölcsök nagy része, a feldolgozás pedig egész évben tart. Berkenyén azt vallják, muszáj előre tekinteniük. És hinniük benne, hogy a sanyarú körülmények ellenére is messzire gurul majd a magyar málna…