Három éve tart a harc a szomszéd fenyőjével

Kelemen Mihályné egész halom irattal szemlélteti szomszédja túl közel ültetett fenyőfáival vívott küzdelmét. Eger Hajdúhegy városrészében az ott lakók korábban gyümölcsfákat és szőlőt telepítettek, az utóbbi évtizedekben azonban égbe nyúló fenyők és tuják vették át a hatalmat. Gyökerük szétnyomja a kerítést is, a tobozok és tűlevelek pedig ártanak a talajnak.

– Sajnos ma már nincs törvény arra, hogy bárki is a fás szárú növényeket milyen közel ültetheti a szomszédjához – háborog az egri asszony.

Egészen 1998-ig minisztériumi rendelet szabályozta, hogy egyes fákkal mekkora távolságot kell tartani a telekhatártól. Így például a dió- és a gesztenyefának legalább nyolc, a cseresznyének pedig öt méterre kellett lennie a kerítéstől. Olvasónk szerint hasonló szabályozás ma is elejét venné a vitáknak. Náluk például tizenkét szőlőtőke kipusztult, mert a mellettük lakók fenyőfái szinte a kerítésük mellett magasodnak.

Árnyékolják a házat és jókora területen tűlevelekkel borítják a talajt – bosszankodik Kelemenné. Úgy gondolja, felelőtlenség, hogy sokan „tájidegen” fenyőfélékkel ültetik tele a kerteket és az utcákat. Sőt a közelükben már szabadon, magról is kelnek, s valóságos erdőt alkotnak az örökzöldek. Kelemen Mihályné nem volt rest, több minisztériumot is megkeresett a panaszával. Mindenhol azt a választ kapta, hogy egyes fák és cserjék ültetési távolságára ma nincs országos hatályú jogszabály, így csak polgári peres eljárással keresheti az igazát. Megtudta azt is, hogy a környezetvédelmi szabályozás főként a növényeket védi. Ugyanakkor felhívták a figyelmét a tavaly március 15-én életbe lépett jogszabályra, mely a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól szól. Ez pedig a 2013. CLXXIV. törvény, mely szerint: „Az ingatlan tulajdonosa csak akkor jogosult az áthajló ágak és átnyúló gyökerek levágására, ha azok az ingatlan rendes használatát akadályozzák, és azokat a növény tulajdonosa a felhívás ellenére sem távolítja el.”

– Megkerestem a megyei kormányhivatalt is, ott azt javasolták, indítsak polgári pert. Teljesen körbe vagyok ültetve itt, a családi házunknál és a telkünkön, a Szépasszonyvölgyben is. A tűlevelet sem beásni, sem komposztálni nem lehet, mert lassan bomlik le. Nem tudom, hogyan távolítsam el a földemről.

Most mindenkivel pereskedjek? – kérdezi olvasónk. Végül megindította a polgári pert, ami három esztendeje tart és már jókora összegbe került. Igazságügyi szakértői vélemény készült, amely megállapította: a fenyő elsavasítja a talajt, ezért nincs aljnövényzete. Egyetlen megoldás a tűlevelű kivágása…

Panaszosunk megtudta: a helyi jegyző kötelezheti rá a szomszédot, hogy kivágja a vitatott helyen zöldellő fenyőfákat. Ám az egri polgármesteri hivatalban azzal fogadták, hogy a városnak nincs olyan helyi rendelete, ami szabályozná az ültetési távolságot – így nincs mit tenni.

– Egyik helyről a másikra küldözgetnek, s nem találok megoldást – mondja mind inkább kétségbeesetten az egri asszony.

Nincs egyedül a bosszúságával. Akad, aki attól tart, hogy a szomszéd csupán három méterre álló öreg diófája egy viharban akár rá is dőlhet a házára. Másvalaki a háztető cserepeit félti a „rámászó” mogyoróbokor ágaitól. Ha a fa egyes részei életet és egészséget veszélyeztetnek, elvileg azokat le kellene vágni, amire a jegyző kötelezheti a növény tulajdonosát. Már ha a településen egyáltalán alkottak erre rendeletet…