Tessék mosolyogni! A lakosság még nincs feldobódva, de most jön a móka, kacagás

Kocsér álmos kis falunak tűnik. Négy óra körül érkezünk, nincs nyüzsgés a központban. A boltban alig vásárolnak, a virágos eleve kiírta, hogy a héten délután nem nyit ki. A vendéglő teraszán két fiatal lány üldögél, a főtéri parkban viszont egy lélek sincs. Akivel mégis összefutunk, nem látjuk rajta, hogy fel lenne dobódva. Talán meg sem tudná mondani, mikor nevetett utoljára. De majd most lesz móka és kacagás, ugyanis feltűnt a Facebookon a Vidámabban Kocsér elnevezésű csoport. A sok mosoly jelből és nevetéssel kapcsolatos idézetből nem nehéz kitalálni, hogy fel akarják rázni a falut.

Kik állnak a kezdeményezés mögött? Ezt a helyiek is csak találgatják, ugyanis a jótékony lelkek nem fedték fel kilétüket, és ameddig „le nem buknak”, szeretnének inkognitóban maradni. Így aztán nekünk sem volt könnyű a nyomukra akadnunk. Hogy miféle praktikákat vetettünk be, azt most nem részleteznénk, a lényeg úgyis az ő tetteikben rejlik. Meg a legfőbb céljukban, hogy a vidámság győzze le a búskomorságot.

– Mennyivel jobb lenne, ha nem egymásról pletykálnának az emberek, hanem inkább a mi akcióinkról – vélekedik az ötletgazda. – Mivel senki nem tudja, hogy kik vagyunk, próbálják kideríteni a kilétünket. Aztán annak alapján kezdenek fantáziálni, hogy kinek milyen meglepetést okozunk.

Merthogy a csoport alapítói jó tündér módjára ajándékot visznek a kiszemelt kocsériaknak. Egy üdítősflakonba névre szóló üzenetet rejtenek, amit valamilyen meglepetéstárgy kíséretében az illető kapujába helyeznek. Mindezt úgy, hogy senki ne vegye észre. Az asszonyoknak – ki tudja, milyen megfontolásból? – fakanál dukál, a gyerekek kaptak már aszfaltkrétát, édességet, plüssfigurát. Eddig harminc-negyven bevetésen vannak túl, saját zsebből állják a költségeket. A kiválasztottaknak bizonyára szereztek már néhány örömteli pillanatot, sikerült mosolyt csalniuk az arcukra. S ha majd mind az ezernyolcszáz lakoshoz eljutnak, elmondhatják, hogy vidámabb lett a település.

Van egy másik Facebook-közösség is a faluban, mégpedig a Legyünk Kocsér Jó Gazdái. Bár számukra is fontos a vidámság, terveik inkább a közélet felrázására és a kulturális kínálat színesebbé tételére irányulnak. Nem titok a személyük: Dávid Krisztina, Bálint Éva, Kasza Csabáné, Ádám Zoltánné, Vinczéné Sápi Mária, Tajti Tibor. Az is közismert, hogy a legutóbbi önkormányzati választások előtt „szövetkeztek”, mivel tenni akartak valamit településükért.

– Ringbe szálltam a polgármesteri székért, az általam verbuvált csapat pedig a képviselőségért – meséli Dávid Krisztina. – Aztán másként alakult, csak Kaszáné Irénke került be a testületbe függetlenként. Viszont nem volt kérdéses, hogy továbbra is együtt maradjunk. Jó gazda módjára akarunk tenni szülőhelyünk felemelkedéséért.

Vannak már nevükhöz fűződő események, időről időre sikerül megmozgatni a lakosságot. Az érdekes előadásokra, az ismert médiaszemélyiségek látogatásaira, a könyvbemutatókra kíváncsiak a helybéliek. Persze akadnak olyanok is, akik kellő távolságot tartanak a csoporttól, őket azonban a szirénhangok sem zavarják.

– Rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy ha elérhetőek a céljaink, akkor lehet eredményeket produkálni – jelenti ki Bálint Éva. – Én úgy gondolom, a mi falunk életképes, követendő példák átvételével többre juthatnak az emberek.

Valóban jól választották meg az utat a kocséri civilek. Rengeteg ötletük van a jövőre nézve, a „vidámak” például – amikor már ismert lesz a kilétük – cserepes virágokat mentenek meg a kidobástól és adják oda azoknak, akik szívesen ápolják tovább. A hajnali buszjáratra várakozókat forró kávéval kínálják majd, hogy jól induljon a napjuk. Mert ők már tudják, mennyire más a világ, ha mosolyognak az emberek.