Ilyen út nincs, és mégis

– Leadtam volna az ingatlanomból a kért rész felét, de az egészet már nem. Mert hogy néz az ki, hogy nekünk, akiknek az utca ezen oldalán van az ingatlanunk, le kell adnunk, a másik felének pedig semmit – mutat a nevét el nem áruló idős férfi a szemközti oldalra.

A Pilis-hegység lankáin fekvő kisváros Báthoryról elnevezett szélső utcájában szemlélődöm. Az egyik oldalon házak, a másikon szántóföldek. Az utca talán kilométernél is hosszabb, jó része régóta aszfaltos, a maradékot most, ősszel hozta rendbe a település. Illetve csak hozta volna teljességében, de nem így történt. Az út folytonossága menet közben megszakad egy néhány méter széles telekvégben, majd folytatódik.

Az önkormányzat az aszfaltút építésének szervezését már legalább egy évtizeddel ezelőtt elkezdte. Azóta végigjárta a tucatnál több érintett ingatlan tulajdonosát, és kérte őket, hogy a cél érdekében mondjanak le vagyonuk egy részéről, és a köz javára adják át ingatlanjuk bizonyos részét – hogy azon pormentesített út épülhessen. Ezt a többség meg is tette, ám nem mindenki, így az az idős férfi sem, akinek telke kettészakítja az utat. Az utána következő ingatlanok tulajdonosai aláírták az ajándékozási szerződést, de a következők ismét nem. Az egyiken garázs is található, amit el kellene bontania; az utca utolsó ingatlanja tulajdonosának pedig komolyabb kerítése van, amelyet az aszfaltozás miatt beljebb kéne helyezni. Ő járna a legrosszabbul, ugyanis a Báthoryra merőleges utca nem egyenes, az ő telke ezért háromszög alakú, tehát arányaiban neki kellene a legnagyobb résztől megválnia.

Vagyis a többség engedett az önkormányzat kérésének, így az 500 méteres útszakaszból csaknem négyszáz méternyi elkészülhetett, ám az is csak megszakítással.

A „megszakítót”, az éppen kertjében bóklászó ingatlantulajdonost sikerül megszólítanom.

– A jószándékomat láthatja, még az útban lévő fákat is kivágtam, a kerítésemet is beljebb hoztam. Félig. Na, de hogy mi mindent, a földek tulajdonosai pedig semmit, na azt már nem! Az nem igazságos.

Az idős férfin kívül más, „ellenálló” telektulajdonost nem sikerült elérnem, viszont azok közül többeket is, akik előtt megépült az aszfaltút.

– Szerintem egyáltalán nem igazságtalan, ami történt – osztja meg a véleményét Turek Péter kerítése túloldaláról. – Mondhatom, mert az édesanyám is leadott telekrészt, és még csak pénzt sem kaptunk érte. Viszont az útért sem kellett fizetnünk, pedig az ingatlanunk értéke növekedett általa.

– Nagyon vártuk az utat – mondja a szomszédjában élő asszony. – El sem tudja hinni, mennyi port szívtunk az utóbbi években. Sok autós ugyanis Csobánkáról Pilisszántóra tartva a két település között errefelé rövidített, ráadásul a sebességhatárt sem tartották be, amivel alaposan felverték a port. Na, ez most megszűnt.

Éppen ideje, hogy az ügy kapcsán megfogalmazódott kérdéseimmel bekopogjak a kisváros polgármesteréhez, Gromon Istvánhoz. Titkárnője azonban a telefonos bejelentkezésemet azzal hárítja el, hogy az ügyről közlemény olvasható a város honlapján. Ebből kiderül, hogy a történet bonyolult: két „ellenálló” írásban vagy szóban ugyan lemondott az érintett ingatlanrész tulajdonjogáról, ám ezt később vis?- szavonta, egyikük pedig nem bontotta el a rajta lévő építményt sem.

Az ingatlanjukat nem adó telektulajdonosok ügyét az önkormányzat jogi útra terelte. A többi tulajdonosról, „ellenállóról” nincs szó a közleményben. Ahol viszont az önkormányzat birtokon belülre került, ott az utat már most, a jogi procedúra lezárulta előtt megépítették.

A polgármester, mivel be sem jutottunk hozzá, több válasszal is adós maradt olvasóinkat. Az egyik kérdést az érintett idős férfi vetette fel, vagyis azt, hogy miért csak háztulajdonosoktól kívánták az ingyen ingatlanrészt, a földek gazdáitól miért nem?

Aztán: mi lesz a közleményben nem említett, az ingatlanrészüket szintén le nem adó tulajdonosokkal? Valamint: a perben vélhetően csak azt ítéli meg a bíróság, hogy közérdekből tűrni kell az ingatlan kisajátítását, de azt nem lehet elvárni a tulajdonosától, hogy ne kérjen pénzt azért, ami az övé – ha egyébként ragaszkodik az ellenszolgáltatáshoz. Márpedig az önkormányzat nem akar fizetni, ez a közleményből egyértelműen kiolvasható.

Egyrészt, mert nem tartja igazságosnak az ajándékozókkal szemben, másrészt, ha csak egyszer is fizet, akkor ilyen esetekben ezentúl mindenkinek kell. Akkor pedig nem maradna pénze útépítésre.

Kérdés tehát maradt bőven. Ha választ kapunk, az ügyre visszatérünk. Addig meg a kettészakított út csodájára lehet járni.