Hazavárjuk Hadnagyot

Még jó néhány ezer kilométert kell leküzdenie ahhoz, hogy megérkezzen a családi otthont adó hazájába, Magyarországra. A hónap végére várjuk a jeladóval felszerelt szalakótánk érkezését Hódmezővásárhely térségébe. A kékcsókának is nevezett, színpompás szárnyast a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai látták el műholdas jeladóval (melynek súlya mindössze 4,5 gramm, így különösebb megterhelést nem jelent a madárnak), és a készülék révén a kutatók egy-két kilométeres pontossággal képesek megállapítani a szalakóta helyzetét, legyen az bármely pontján a Földnek. Az idősoros adatokat összevetve nagy pontossággal rajzolható meg Hadnagy vonulási útja. Rajta kívül hazavárjuk még Elevent, neki az Apaj környéki puszták a szülőhazája, míg az Éganya névre keresztelt példány a Dunántúlra igyekszik haza.

A szalakóta korábban egész Európa madara volt, napjainkban – a fészkelőhelyek megfogyatkozása és élőhelyének beszűkülése miatt – a kontinens nyugati felén már ismeretlen. Az utóbbi évek tudatos védelmi munkájának köszönhetően hazánkban már megállapodott az állománya, sőt némi bővülés is érzékelhető. (A költőpárok száma 1500-ra tehető.) Ebben része van annak a tavalyi akciónak is, melynek keretében mintegy ezer mesterséges fészekodút helyeztek ki a Kiskunsági Nemzeti Park területén. Ez azért is szükségessé vált, mert az egyik legszebb, szigorúan védett madarunk (eszmei értéke 500 ezer forint) eredetileg odvas fák üregeiben fészkel, s ezeknek igencsak megcsappant a száma. Külön szerencse, hogy a szalakóta elfogadja a művi fészekhelyet, s mint a tavalyi megfigyelésekből kiderült, a párok költése döntő arányban sikeresnek bizonyult a mesterséges odúban.