Fábiánék fecskéi

– Fantasztikus, milyen munkát végeztek! Megcsinálták a „téglát”, s rögtön be is építették. Az ablakból lestük, hogyan dolgoznak. Több tucat fecske egyszerre: hihetetlen látvány volt – meséli Fábián János, miközben a felesége az eresz alatt sorakozó 42 fecskefészket mutatja. Mindketten itt, a Veszprém megyei Somlóvásárhelyen születtek, harminc éve élnek ebben a házban, mindig lakott egy-két fecskecsalád az ereszük alatt, a disznóólban vagy a garázsban – de ilyet még nem láttak.

De legyünk pontosak: most nem is az ő házukat tisztelte meg a sok fecskecsalád, csak az ő udvarukról csodálja mindenki a szomszéd ház eresze alá épített tökéletes alkotásokat. – Amíg egy-két fecskepár jött, örültünk annak is, de tettük-vettük a dolgunkat, nem nagyon foglalkoztunk velük – mondja Fábián Jánosné. – Aztán ahogy egyre többen lettek, és láttuk, hogy kell nekik a sár, elkezdtünk az udvaron öntözni egy földes területet, hogy legyen elég alapanyaguk. Meg sem álltak, tudták, mire eljön a tojásrakás ideje, el kell készülnie az otthonuknak, és muszáj tökéletesnek lennie. Úgy két hét alatt lettek kész a fészekkel, addig csak hordták a sarat, a fűszálakat, a szalmát.

Nagy öröm volt látni, a szülők hogyan tanítják repülni a fiókákat. – Az első nap csak a tető aljára merészkedtek, aztán jöhetett a szárnypróbálgatás. Egyik napról a másikra elsajátították a repülés tudományát, ahogyan az ember készíti fel a gyerekét az életre. Kellemesen csivitelő hangjuk megmelengeti az ember lelkét – folytatja Fábiánné. – És az a látvány, amikor 130-140 fecske egyszerre repül ki a fészkéből, egyszerűen leírhatatlan.

Öröm hallani a füsti fecskék tömeges jelenlétéről, hiszen a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szerint az elmúlt csaknem két évtizedben a hazai fecskeállomány legalábbis megfeleződött, azaz mára minden második madár eltűnt az ereszek alól. Pedig a klímaváltozás miatt egyre fontosabbá válik a szerepük a mi életünkben is: a melegedő időjárással új szúnyogfajok jelennek meg, az általuk terjesztett kórokozókkal. A fecskék kiváló táplálékáról van szó, ahogyan a legyeket is előszeretettel dézsmálják. – A fiam 250 tyúkot tart, s mondanom sem kell, hogy ez mennyi léggyel jár együtt. Amióta a fecskék ideköltöztek, sokkal kevesebb van belőlük – mosolyog Fábiánné. – A fecske tehát nemcsak szép és kedves, hanem igazi haszonállat is, ennek ellenére akadnak, akik nem szeretik őket, merthogy bepiszkítják a ház falát az ürülékükkel meg a sok sárral. A  szomszédom is lemeszelteti a házát, de azt mondta, a fecskefészkekre vigyázni fognak.

Az idén sajnos korán kezdtek útra készülődni a füsti fecskék, itt is már alig maradt. Pedig még csak augusztus első felében járunk, régebben vártak legalább huszadikáig. De Fábiánék remélik, hogy a jövő tavaszra visszatérnek, mind a 42 fészeknek ismét lesz lakója. S ha kell, az utódoknak is besegítenek, csinálják nekik a sarat. Talán még többen lesznek – s lehet-e annál nagyobb öröm…