Vadállatok a városok környékén

– Kezdjük azzal: a klímaváltozás hatásai kapcsán miféle változások figyelhetők meg a hazai vadállományban?

– E hatásokat nehéz érzékelni, mert lassú folyamatok, de például egy érdekes vadfaj, az aranysakál elterjedésében a klímaváltozás miatt enyhülő telek is szerepet játszhatnak. Ez az elmúlt 20-25 évben a faj délről észak felé való gyors terjedésének egyik magyarázata.

Ugyanezek az enyhe telek és a növényzet kedvezőbb téli lehetőségei más növényevők átteleléséhez is hozzájárulhatnak.

– Ide kapcsolódhat-e a városok mellett élő vadállatok megváltozott viselkedése?

– Kétféle módon is. Egyrészt az általánosságban jól idomuló faj képes a városhoz is alkalmazkodni, hiszen számára az is változó élőhelyi tényező.

A vaddisznó helyzete éppen azt példázza, hogy akár az ember közelében is elél, mert többféle, a korábbitól – a természetestől – eltérő, de alkalmas búvóhelyet, táplálékot talál a lakott területeken. Másrészt pedig például a kistestű énekesmadarak részben azért lettek városlakók, mert a lakott területeken belül a téli időjárás kevésbé zord.

– Mennyire jellemző a vaddisznó és a házidisznó keveredése az utóbbi években?

– Ezt nehéz megítélni. A vaddisznóból nemesítettük a házidisznót, ezért önmagában az, hogy így is szaporodóképesek, nem meglepő. Azt is tudni lehet – elsősorban Ausztrália és Észak-Amerika példája alapján –, hogy amikor a telepesek által odavitt házidisznók elvadultak, néhány generáció után ugyanolyan színeket, formákat vettek fel, mint a vaddisznó.

Hogy a vadászköznyelvben „babos disznónak” nevezett, létező változat a visszakereszteződés eredménye-e, nem tudtuk bizonyítani.

– Egy másik faj, a vadmacska esetében elmondhatjuk-e, hogy átalakulóban van, netán eltűnik?

– A vadmacska sokkal nagyobb bajban van, mert nem tud az ember generálta változásokhoz megfelelően viszonyulni, sőt az ember jelenlétét sem viseli el. A vadmacskánál jelentkezik a hibridizáció és a genetikai el mocsarasodás veszélye. (Genetikai elmocsarasodás: egy másik fajjal történő szaporodás miatt az eredeti génállomány megváltozása. – A szerk.)

Mivel házimacskából sok található a természetben, továbbá hasonló élőhelyet, táplálékot használ, így elfoglalja a vadmacska élőhelyét, sőt szaporodik is vele.

Ugyanakkor a vadmacska védelme végiggondolható és megoldható, de csak drasztikus módszerekkel: ahol a faj stabilan jelen van, ott nem lehetne helye a házimacskának. Ha meg akarjuk menteni a vadmacskát, akkor az élőhelyén kell megmenteni.

– Más módszerünk nincs?

– Bizonyos esetekben működik az állatkerti szaporítás, de a visszatelepítési programok legalábbis kétségesek és sokszor nagy véráldozatokkal járnak. Mindig meg kellene vizsgálni, miért lett veszélyeztetett egy faj, mert ha nem szüntetjük meg az okot, a mentési és visszatelepítési folyamatnak nem sok értelme van.

– Miért egyedi a vaddisznók esete?

– A vaddisznó intelligens, tág tűrésű faj, ezért képes jól alkalmazkodni a változó körülményekhez. A Pilisi Parkerdővel közösen szervezett – az Agrárminisztérium által támogatott – vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy elkezdtek a városi körülményekhez idomulni.

A herceghalmi kutatóintézet genetikus kollégáival együttműködve pedig sikerült bizonyítani, hogy a városban folyamatosan élő vaddisznó genetikai állománya is átalakul, azaz evolúciós mértékű változás következett be.

Ez olyan speciális génszakaszon történt meg, amely az alvásért, a rendellenes viselkedésért, a stressztűrő képesség megváltozásáért felel. Az új kutatási eredményeket hamarosan a szakmai közvélemény elé tárjuk.