Szinkrontolmácsból mandulatermesztő

Ilyenkor korán már nagyon hideg van, kitartó fehér pára fedi a dombról lefutó kétezer mandulafát. Birkás Balázs hajnali négykor kelt, mint mindig. Magára húzott valamit, majd kiült a bejárati ajtó küszöbéhez a kávéval, s szokása szerint rágyújtott egy szál cigarettára.

Mici, a vezérkutya már nagyon várta, hogy felcsillanjon a gyújtó lángja a sötétben, s az izzó dohány füstjét halk hangot hallatva kifújja a gazda a tüdejéből. Odafutott, fejét ölébe hajtotta, s rögtön horkantva, majd horkolva elaludt. Így kezdődik minden nap a lassan forgó földgolyón, egy kontinensén, a Szentbékkálla nevű faluban.

A vízimolnár ősei által 1762-ben építtetett, azóta százszor fehérre meszelt ház timpanonja az egyik forgalomban lévő magyar bélyegre is rákerült. Gyermekkora kedves helye is a környék. Miután az 1939-ben született Birkás Balázs szülei elváltak, ő a három hónapos nyári és a hathetes szénszünet alatt mindig itt, az apai birtokon tartózkodott.

Forróság vagy rettentő hideg jellemezte mindegyiket. Ha mesét akarnék írni, elég lenne a felmenőkről sorokat vetni. Birkás Balázs anyai nagyapja az első világ-háborúban magas rangú osztrák tisztként tengeralattjáró-parancsnok volt, aki egy furunkulusnak köszönhette az életét.

Míg kiment a partra felnyittatni, kitisztíttatni sebét, tengeralattjáróját elsüllyesztették. Megszűnt az Osztrák–Magyar Monarchia, vele együtt a haditengerészet, így az ős-Budapesten, egy holland Duna-gőzhajózási társaságnál lett igazgató.

Mivel Birkás Balázs édesapjának vonalán mindig az volt a családban kialakult szokás, hogy a fiúgyerekek külföldről házasodtak, így apja testvére feleségül vett egy svéd kisasszonyt, édesapja pedig azt a lányt választotta, akinek családja korábban olaszországi német kisebbségiként Velence térségében élt. A német anyanyelvű Birkás Balázs az érettségit követően volt autószerelő- és fényképészinas, járt műszaki egyetemre, de egyik képzést sem fejezte be.

A Csepel Műveknél tervezőirodában dolgozva kapott külkereskedői állást, ahol huszonnyolc évet húzott le. Német és angol nyelven beszélve az „egyedi gépgyár” acélcsőgyártási üzleteiről tárgyalt a világ sok pontján. Európában csak Luxemburgban és Portugáliában nem járt, és eljutott távoli helyekre, például Indiába, Bangladesbe és Nigériába.

A nyolcvanas évek második felében már egyre inkább érezte, hogy a szocialista termelés gazdaságtalansága miatt „ez a hajó is el fog süllyedni”, és váltásra határozta el magát. Nyelvtudására alapozva 1987-ben lett kereskedelmi jogra specializálódott magánzó. Az egyik szentbékkállai szoba falán egy olyan képet látni, amelynek üveglapja alá négy nyakkendőnyelvet tettek.

Ő, aki a szigorú dresszkódnak megfelelően örökké nyakkendőt viselt, amikor magánzó lett, a leggyakrabban hordott négy nyakkendőjét egy-egy nyisszantással megrövidítette, és kirakta, hogy emlékeztessen rá, soha az életben ilyen „nyakszorító” helyzetbe ne kerüljön.

Német megrendelőkkel kapcsolatban álló jogi irodáknak kezdett fordítani, tolmácsolni. De mivel az állami vállalatok akkor még nem számolhattak el magánfordítói számlákat, Birkás Balázs kereste az egyéb lehetőségeket is, így 1988–1989-ben a parlament számára fordított, tolmácsolt.

Utólag szólva csak néhány alkalommal volt kénytelen nyakkendőt kötni, amikor Grósz Károlynak, Helmut Kohlnak, Lech Wałeşának, Václav Havelnek tolmácsolt vagy éppen német minisztereket kalauzolt. A Parlamentben inkább a fülkében végzett szinkrontolmácsolást szerette, mert ott tényleg nem kellett nyakkendőt kötnie.

Igaz, ott teljesen váratlan dolgokat kellett egyetlen másodperces késéssel fordítania: így országgyűlési felszólalást az ebadóról, a közlekedésitarifa-emelésről vagy éppen a keresztlevelek új kiállítási módjáról. A rendszerváltást követően jutott hozzá Szentbékkállán a régi családi birtokhoz, ahol rettenetes dzsumbuj volt.

A gondozatlan szőlő kesze-kusza indáival megkapaszkodva végigfutott a földön, és a vadrózsás, kecskerágós szövevénnyel még a traktorok sem bírtak. Egy éven át kézi erővel irtotta a burjánzó növényeket, de már azt is tudta, hogy szőlővel nem akart foglalkozni, mert azt nem elég megtermelni, abból bort is kellene csinálnia.

A lehetőségek tanulmányozása közepette talált rá a mandulatermesztésre. A terület adottságai a mandula számára jók voltak. „Meszes talaj, 6,8 körüli pH-érték, 550–600 milliméteres éves csapadék, karéjosan védett, jól benapozott déli lejtő.”

Mivel Andalúziában, az Ibériai-félszigeten, Dél-Olaszországban, a csizma sarkánál, Szicíliában, Kaliforniában és Louisianában nagy hagyománya van a termesztésének, így 1991– 1992-ben valamennyi helyszínt felkereste, és tanulmányútját követően 1995-ben és 1996-ban telepített kétezer facsemetét.

Onnantól öt éve maradt a termő időszakig, hogy megtervezze, hogyan adja majd el a készletét. És megtervezte! Ma már egy jobb évben akár egy tonna mandulája is terem, de nagykereskedőkkel nem áll szóba. A külföldiek idejönnek, és öt-tíz kilókat vesznek megtörve. És állandó standja van a káptalantóti piacon is.

– Autóval félnapi járóföldre van ide a bécsi és egynapnyira a nem uniós zürichi piac is. Hajnali kettőkor kelve elvittem az üvegekbe rakott, címkézett mandulámat Bécsbe, a biopiacra, a Freyung Biobauernmarktra is. Persze megnézték, mit akarok eladni, és mennyiért kínálnám.

Nem engedték volna, hogy az osztrák árusok árai alá menjek.

– Nem volt szüksége ezer engedélyre?

– Egy parasztpiacon nem foglalkoznak nemzetközi kereskedelmi jogi összefüggésekkel. Csak azzal, hogy a helypénzt kifizettem-e vagy nem árnyékolom-e más standját, na azzal igen. Hallották, hogy beszélek, mint ők, csak azt érezték, hogy a kiejtésem alapján nem vagyok bécsi, talán inkább müncheni vagy regensburgi.

Mondtam is, ha kérdezték, és kérdezték: magyar vagyok, szentbékkállai…

– Sokáig járt oda?

– Nem. Olyan volt ez, mint amikor a szomszédasszony azt mondja, én máshogy csinálom a rakott krumplit, mint a maga felesége. Megkóstolja? Átmegyek, megkóstolom a másféle rakott krumplit, de nem fogok rászokni…

Vevők jönnének, talán németek. Itt vannak a faluban, de nem jártak még itt a birtokon, elkél a mobiltelefonos segítség. A tornác mellett, egy nagy, már sárguló levelű diófa alatt ülve mondja, hogy lemegy értük a templomhoz. Végigsiklik tekintetem a Fekete-hegyig és le a Káli-medencébe, ahogy bukósisakot köt, és felpattan a quadjára.

Utánaered Mici, és ha Mici nekiindul, akkor a kicsi ebecskék: Répa, Retek és Mogyoró is követik. A kanyargós ösvényen a kőkereszten túlra. Kialakult a szokásuk, hogy a boltig csaholva kísérik, ám ha látják, hogy továbbmegy, előbb-utóbb visszafordulnak...

Birkás Balázs a környéken rendszeresen tart előadást a mandulatermesztés lehetőségeiről. Miért is teszi? Azt gondolja, ha jelentős a mandulatermesztés egy régióban, akkor a terméssel már üzletpolitikát is lehet csinálni. Ha valakinek van százhúsz kiló mandulája, azt eladja annyiért, amennyit kínálnak érte az emberek, több termelő viszont már megtarthatja a magasabb árat.

És ma már legalább tízezer mandulafa található a Balaton-felvidéken, egyértelműen ez a vidék a fő hazai termőterület. Itt, a szentbékkállai domboldalon, ahol az őszi nap azért megmutatja megfogyatkozott erejét, négy és fél hektáron mandula, három és fél hektáron biotönkölybúza terem.

A termésbiztonság és a munkacsúcsok kezelhetősége érdekében nem egy, a legnagyobb hozamúnak ígérkező fajtát telepített, hanem többfélét. Ekképpen a virágzás ideje elhúzódik, és a gyakorta jelentkező tavaszi fagyok nem az egész termést viszik el, hanem csak az éppen virágzó fajtát.

Hasonló a helyzet a szürettel is. Elkezdik szeptember elején és tart október elejéig, így soha nem érik be egyszerre annyi, hogy ne győznék egyedül a nagy létszámú, költséges és ma már bizonytalan napszámosok nélkül.

A napokban a tönkölybúza vetése előtt felszántotta a három és fél hektáros területet. Az ellenőrzött bioterméket egy kalocsai malomnak adja el, és szállítja hozzájuk teherautóval. Ilyenkor ősszel párjával, Zsuzsival folyamatosan törik, majd fokozatosan felmelegítve, százötven fokon pörkölik a mandulát, olívaolajjal megfújják és apró szemű tengeri sóval meghintik.

Hogy ez mennyire aprólékos munka! Egy kiló mandula 950-980 megtisztított szemből áll. Ekkora mennyiség törése nyolcvan percet vesz igénybe, míg a gondos szétválogatás további fél órát tart... Esős napokon tisztítják a rozsot is.

Majd novemberben a gazda beveszi magát a műhelybe, s a gépeit javítja, a kultivátort, az ágnyesedék-aprítót, ekét és tárcsát, és az olasz traktort meg az ezernyi más dolgot. Az esztergapad, a kovácsüllő és hegesztőapparátok mögött a falon precíziós fúrószárak sorakoznak katonás rendben.

Ha pihenni akar, a hidraulikus préssel a törzsekből tűzifát hasít. A január is dologgal kezdődik majd.

Megtudom, hogy két alkalommal szükséges metszeni a mandulafákat. Először január-februárban, amikor még alszik a növény, és a hajtások ritkításakor, augusztus második felében. Ha van olyan szélirány, amelyből számítani lehet évente többször viharos szelekre, akkor a metszés során ügyelni kell arra, hogy a korona ne nyújtson támadási felületet a viharnak.

Amikor ideje engedi, Birkás Balázs ledarálja a fanyesedéket is, majd hónapokon át komposztálja, s azzal trágyázza a fák tövét. A fészerben tárolt mandulahéjjal megoldott a kétszázötven éves ház fűtése is.

Nyolcvan centiméter vastagok a ház terméskő falai. Ha egyszer befűtötte a kandallót, a hőmérsékleten tartás már csak könnyű valcer.

Pattog a tűz oly nagyon! Bent az épületben a tevékeny élet hordalékai: az agancsok alatt oklevél a traktoros ügyességi verseny első helyezettjének, 2000-ben a Birkás-birtok lett az év biogazdasága; van polgárőregyleti kitüntetése a gazdának, és horgászsportsikerek trófeái is láthatók, de nincs sok ideje azokon elmélázni.

Meg persze ott vannak a kettévágott nyakkendők is...

– És a nyakkendőkötést tényleg megúszta?

– Inkább magas nyakú fehér garbót vettem fel. Senki nem tette szóvá.