Harcias sportembereink

Eldumált győzelem

Azzal a csuklóval szinte nem lehetett veszíteni. Klampár Tibor, a pingpongasztal 1953-ban született ördöge a regulákat igazából csak első edzőjétől, Józsi bátyjától fogadta el, aki nem bánt kesztyűs kézzel az öccsével. A Postás edzőtermében eleinte „megtűrt vendégként” gyakoroltak, először érkeztek és utolsónak távoztak.

Józsi gyakran üvöltve korholta Tibit, a büntetőfutások között egy-két nyakleves is elcsattant. Aztán az egyesület teljes jogú tagjaként, 15 évesen nyerte első felnőtt magyar bajnoki címét. Három évvel később párosban már világbajnok Jónyer István oldalán. Minden ellenfelével elbírt, csak a száját nem tudta tartani.

Önéletrajzi könyvében azt mondta: „Nem is annyira nekem volt nagy a szám, hanem a bátyámnak. Őt nem tilthatták el, így engem büntettek. Előfordult, hogy nem mentem le a válogatott edzésére, inkább a bátyámmal készültem. Volt olyan is, hogy a női válogatott keret tagjai előtti káromkodásért nem utazhattam a világbajnokságra.” Így maradt le 1975-ben a kalkuttai vb-ről, ahol Jónyer Gergely Gáborral lett az első.

Aztán 1979-ben a phenjani vb-ről is majdnem lecsúszott: „Takács János csapattársammal és egy csajjal kiszöktünk a tatai edzőtáborból. Hajnalban a visszafelé úton lerobbant a Ladánk. Berczik Zoltán kapitány ki akart rúgni a válogatottból, szerencsére Jónyer Pista és Gergely Gabi lebeszélte, így pénzbüntetéssel megúsztam. Aztán csapatban világbajnokok lettünk.

Nekem a pingpongon kívül semmi más nem volt az életemben, ha éppen nem játszottam, akkor unatkoztam, és balhékkal csaptam el az időt.” Összesen négy és fél évnyi eltiltást szedett össze…

Ezer fokon égve

Az 1966-ban Újvidéken született Rátgéber László edző a hazai kosárlabdaélet kiemelkedő szereplője. A Vojvodina csapatánál kezdte, az ifjúsági és a felnőttegyüttest is a bajnokság élére vezette. 1993-ban érkezett a Mecsekaljára (PVSK, MiZo Pécs), ahol palotaforradalmat csinált.

A lányok 2008-ig a 777 hazai és nemzetközi bajnoki és kupamérkőzéseik négyötödét megnyerték! Ezután Moszkvába, majd Isztambulba szerződött: az orosz hölgyekkel Bajnokok Ligáját, a törökökkel bajnokságot és Szuperkupát szerzett. A magyar női válogatottnak 1997–2004 és 2008–2009 között 123 meccsen volt a kapitánya, a férfiakkal 2012-ben dolgozott.

Ez idő alatt mindvégig ezer fokon égett, és sosem volt az a parírozó típus, a véleményéhez, meglátásaihoz ragaszkodott. Mecsekaljai időszakában az „ősellenség” Sopron is hívta edzőnek. Aztán a két együttes egyik összecsapásán a pécsiek csapatkapitányát egy pénzérmével eltalálták, amit nyilatkozatháború, majd hosszas ellenségeskedés követett – szerencsére a pályán kívül.

De a bírók is gyakran megkapták a magukét, a Nemzeti Sportban erről nyilatkozva megfogalmazta a hitvallását is:

„Én csak a szakmaiatlan játékvezetőkre haragudtam. Ha valaki szimplán téved, az normális, de ha valakiben nincs alázat, azt nehezen viselem. Játékosban is azokat kell a legjobban szeretni, akik szép lassan elsajátítják az elsajátítandó elemeket. Mert a legrosszabb az, aki nem akar tanulni. (…) Sohasem voltam barát.

Viszont ők pontosan tudják, ki vagyok. Szerethetnek vagy nem szerethetnek, de tudják, hogy mennyi fanatizmussal, tisztességgel és szeretettel vezettem a csapataimat. Az ukrán Szvetlana Bojkót a Bajnokok Ligája négyes döntőjében a pálya szélén élő adásban azért fojtogattam, mert fe­gyel­me­zetlenkedett…

Aranypróba a dobogón

Olimpiai és kétszeres világbajnok kötöttfogású birkózó. És jópofa csibész, igazi showman.Ám kibicsaklott az élete. Az akkor 24 éves Farkas Péter teljes dicsősége 1992-ben következett el. Olimpikonjaink gyűlésén ő olvasta fel az eskü szövegét. Aztán Barcelonában a 82 kg-os súlycsoportban kiérdemelte az aranyérmet. A bajnoki dobogó tetején állva, huncutul „beleharapott” az érmébe, tényleg aranyból van-e…

Idehaza százféle meghívás vár­ta: élménybeszámolók, díszösszejövetelek, estélyek, ahol mindig ő volt a fővendég. Könnyedén viselte a népszerűséget. A szőnyegen viszont nem boldogult. Évekig szinte semmi.

Aztán 1996-ban a budapesti Európa-bajnokságon a döntőben a szőnyegen döntetlennel, kevesebb intése miatt nyert török ellenfelével szemben, ám óvás után videóról újrapontozták a mérkőzést, s a törököt hozták ki győztesnek. Farkas 2000-ben visszavonult.

Aztán 2004-ben beütött a ménkű. Édesanyja ingatlanán marihuánaültetvényt és droglabort fedeztek fel. Először felmentették, majd a bíróság 2008-ban öt és fél évi börtönre ítélte, melynek kihirdetése előtt elhagyta a tárgyalótermet. Esztendővel később Andorrában fogták el.

A büntetését hét évre súlyosbították, amiből négy és felet leült. A hírek szerint manapság használt autók adásvételével foglalkozik.

Szék a vízben

A most 66 éves Gerendás György úszóként, majd vízilabdázóként is mintasportolónak számított. Az FTC ifjú titánja 1974-ben tagja volt a montreali olimpián győztes pólócsapatnak. Lediplomázott, 1981-ben szakedzői oklevelet szerzett és az év vízilabdázójának választották.

1990-es visszavonulás előtt két évig Olaszhonban, a Possilippo Napoli csapatában légióskodott, ott indult el edzői karrierje. Idehaza a BVSC, a válogatott, az Eger és az FTC csapatát vezette. De a nyugalom szobrát már nem róla mintázták.

1997-ben a BVSC csúcsrangadót játszott a Fradival. Egy vitatott bírói ítélet után letarolta a medence melletti hirdetőtáblát. Dühét így magyarázta: „A minap láttam a nemzetközi pólós játékvezetők listáját. Százhatvanötből a mai mérkőzés egyik bírója a 155. helyen áll. Ha így folytatja, lesz még lejjebb is…” Megkapta a büntetését.

Még nagyobb balhé tört ki 2006 tavaszán Egerben. A Vasas ellen elveszített bajnoki elődöntő után megütötte az ellenfél szakosztály-igazgatóját. Eltiltották.

„Nagyon durva dolog volt. Eljött egy pillanat: halmozódtak a szidalmak, a köpések, a vereségünk, az anyádozás” – mondta aztán az esetről. Később már „csak” a bírókkal, a zsűrivel, a nézőkkel vitatkozott, az időmérő órát bántotta, az edzői széket hajította a medencébe. Ilyenkor piros lapot kapott, a következő mérkőzést kihagyta.

Végül „miatta” változott a szabály: a második piros lapért kétmeccses eltiltás járt, a harmadik után már fegyelmi tárgyalás jött, ahol súlyosabb szankció is következhetett. A Magyar Olimpiai Bizottság honlapja írja:

„Gerendás György edzői sikereinek számával csak büntetései vetekednek. Híresen hírhedt volt vehemens természetéről, amely a kispadon eltöltött évek alatt szinte a védjegyévé vált. A lobbanékonyság a civil életében nem ilyen markáns, hiszen egyik hobbija a horgászat.”