Különleges hobbiból családi vállalkozás

Hajnalban kel, hatkor találkozik a kollégáival, a fővárosba ingáznak dolgozni. Fűtés- és vízszerelőként egész nap fizikai munkát végez. Estefelé fáradtan tér haza, majd amikor ellátta a ház körüli tennivalókat, leül a tévé elé és kedvére hódol a szenvedélyének. A szerszámokat hímzőtűre cseréli.

Erős fogásokhoz szokott ujjai oly könnyedén mozognak, mint azoknak a nagymamáknak, akik a portájuk előtti kispadon ülve múlatják az idejüket kalocsai terítő vagy párna hímzésével. De jó lesz odafigyelniük a konkurenciára!

Rácz Ferenc gyerekkorában az édesanyjától tanulta meg e női foglalatosságot: eleinte furcsán néztek rá, de ma már senki nem tartja csodabogárnak. Sőt népi divatékszer-készítőként nemcsak idehaza, hanem külföldön is ismerik.

– Jól emlékszem arra a nyárra, amikor Harkányban töltöttünk pár napot, végig esett az eső, ki sem tudtunk mozdulni az épületből. Anyu egy kalocsai mintás terítőt hímzett, s közben biztatgatott, próbáljam meg én is. Persze csak egy kisebb darabot adott a kezembe, de azt sikerült szépen megcsinálnom – emlékszik vissza a kezdetekre a negyvenhét esztendős férfi.

Ahogy telt az idő, a hímzés is feledésbe merült. Nem azért, mert a kortársai cukkolták volna, noha arra magától is rájött, hogy ez a hobbi nem fiúnak való. Az iskolában a technika tantárgy keretében minden diáknak próbára kellett tennie a kézügyességét, még varrtak is, s egy időben a felnőtt férfiaknak sem volt ciki subázni vagy gobelint készíteni.

Aztán elérkezett a családalapítás ideje. Ferenc szívbélije az anyósától szeretett volna megtanulni hímezni, de nem sok tehetséget érzett magában, ellenben a párja újból vérszemet kapott és nekikezdett kézimunkázni. Különféle feliratokat, mintákat varázsolt a pólóira.

– Kozmix-rajongó vagyok, amikor a környéken jártak, elmentem a koncertjükre – meséli Rácz Ferenc. – Azt a felsőmet vettem fel, aminek az elején a zenekar hímzett logója díszeleg. Ki is szúrt a tömegben az énekes, felhívott a színpadra, mesélnem kellett a hobbimról, és még meg is énekeltetett.

Aztán a buli végén a fiúk dedikálták a pólómat, otthon pedig hímzéssel tartósabbá tettem az aláírásukat. Aztán felhívott egy soproni rapbanda, a Füvészkert, a videoklipjükben az általam dekorált tornacipőben ugrálnak. Nagy rajongója vagyok a Forma–1-nek.

Amikor évekkel ezelőtt megláttam Lewis Hamiltont kalocsai mintás overálban, a homlokomra csaptam, hogy ilyet én is tudok csinálni. Megkeresett egy versenyző, de végül nem kötöttünk üzletet. Viszont hazai kedvencem, a világbajnok Michelisz Norbert Hondáját ráhímeztem a pólómra, amit a találkozásunkkor ellátott a kézje­gyével.

És csak jöttek, jöttek az ötletek. Lányainak, keresztgyerekeinek rajzfilmfigurákat hímzett a ruhadarab­jaikra, és még sok minden mást, amit a rokonai, barátai, ismerősei kértek tőle. Futótűzként terjedt tehetségének híre, az internet közvetítésével külföldre is eljutott.

A nagy kedvenc hímzett tornacipős széria úgy indult, hogy a szomszédvárosból megkereste egy hölgy, aki a lányát akarta meglepni egy ilyennel. Az ügyes kezű férfi egy pici mintával kezdte, ma már az egész csokor virág kivitelezését is vállalja. Főleg kalocsai és bogyiszlói motívumokkal dekorál, s ráteszi a monogramját is. Több mint kétszázötven cipőnél tart, három-négy estén át készül el egy pár, nincs két egyforma belőlük.

Ferenc megjelent a legnagyobb közösségi portálon, onnantól kezdve a munkái iránt meglódult a kereslet. Bogyiszlón és Tolnán három kiállítást rendeztek neki, az egyik a nagyobbik lányával – aki szintén hímez – közös bemutató volt.

Előfordult, hogy a tárlaton szereplő díszes cipőt valaki a helyszínen megvásárolta, annyira megtetszett neki. Azóta bizonyos darabokat készletben is tart.

Szerte a világban, például Amerikában, Ausztráliában, Kanadában és Európa több országában viselik a dekorált tornacsukáit. Egyszer szembejött vele az utcán az alkotása, azóta jártában-keltében mindig lefelé néz: figyeli az emberek lábát, hátha az ő topánkáját hordják.