Nem érdemes száguldozni

A budapesti forgalomcsillapítási elképzelések kiindulópontja a gyalogosok és a kerékpárosok biztonságosabb, illetve az autósok lassabb közlekedése. Ennek megfelelően az aktuális szándékok szerint a 70 és 60 kilométeres sebességhatárokat 50-re csökkentenék, illetve a nem főutakon egységesen 30 km/óra lenne a legnagyobb megengedett sebesség.

Lényegében ennek előjátékaként is felfogható, hogy a koronavírus-járvány idején – a jó­­val sűrűbb kerékpáros- és a lecsökkent gépjárműforgalmat kihasználva – szeptemberig ideiglenes kerékpársávot alakítottak ki a Nagykörúton, az Üllői út és a Váci út közötti három kilométeres szakaszon, így az autók számára egy sáv maradt.

Természetesen a kisebb vagy lassabb autóforgalom a környezet védelmét is szolgálja, mert csendesebb és a levegőszennyezés is mérséklődik. Ebben a hatékony forgalomszervezés, az úttestek jó kiépítése, a sebesség értelmes korlátozása sokat segíthet. A folyamatos haladást a minél kevesebb zavaró körülmény – kereszteződés, lámpa, gyalogos – segíti.

Ám aki hadilábon áll a vezetéstechnikával, igencsak megkeserítheti az általa igénybe vett utak mentén lakók életét. A piros lámpák átváltása után sokan nem indulnak el az előttük lévővel együtt, hanem késlekedve, fölös gázadással erednek a nyomába, s amikor hamar utolérik, erősen fékeznek.

Ugyanez történik az egyenrangú útkereszteződésekben: az elsőbbségadásra kötelezettek nagy pedálmozdulatokkal lassítanak, majd gyorsítanak. Nyilvánvaló, hogy mindez a kelleténél jóval több zajjal és szennyezőanyag-kibocsátással jár, ám az alacsonyabb sebességhatár e rossz ritmust is korrigálhatja. A kisebb balesetveszélyről már nem is szólva!

Más módon, de ugyancsak a biztonságot szolgálják a modern gyalogátkelőhelyek is, mert számos autós értelmetlenül kockáztat, amikor lassítás helyett azon vacillál, hogy megadja-e az elsőbbséget a lelépni szándékozóknak, vagy még áthúzhat-e a csíkokon. Főként az óvodák, iskolák környékén életet menthet, ha a zebrák minél jobb észlelhetőségét nagyméretű előrejelző táblákkal, fényvisszaverős zászlókkal, villogó LED-sorral növelik meg, sőt újabban térhatású felfestéssel fokozzák, mely utóbbira Dorogon láthatunk biztató példát.

Ugyanígy a fekvőrendőrök sem válnak feleslegessé, sőt: ahol szükség van rájuk, indokolt a telepítésük.

Ejtsünk néhány szót a forgalomszervezésről is. Ajánlatos volna minden településen rendszeresen felülvizsgálni a táblák ki- és elhelyezésének szükségességét és hasznosságát, az útburkolati jelek kellő észlelhetőségét. Ehhez a szakembereknek helyben folyamatosan figyelemmel kell(ene) kísérniük az időközben tapasztalható változásokat – gondolok itt az elsőbbségadásra, a megállási tilalomra, továbbá az egyirányú utcák kijelölésére.

Józan ésszel senki sem vitathatja a felsorolt törekvések létjogosultságát. De ugyanígy elvárhatja, hogy az illetékesek a régi és új regulákat is a fejlődéshez igazítsák.

Különös tragédia

Egy hölgysofőr elvesztette az uralmát a járműve felett, és a szembejövő teherkocsinak ütközött. A háromszemélyes kisteherautóban négyen szorongtak, valamennyien kórházba kerültek. A személyautó vezetője – aki a biztonsági övét maga mögött(!) kötötte be – súlyos sérülései következtében a helyszínen életét vesztette.