Élmények visszaadása: festményszerű kárpitok

A délutáni nap beragyogja a művészszobát, végigfut a könyveken, a makulátlanul tiszta padlón, majd megnyugszik a kék női lenarc mellett az asztalon. Míg Lívia kávét készít, odalépek a szőtteshez, és óvatosan megérintem az aprólékosan kidolgozott alkotást.

Mint később kiderül, házigazdám a barlangok szerelmese is, mint mondja, szinte megfogalmazhatatlan az az érzés, amikor egy ember által addig ismeretlen barlangot vagy éppen a barlangban archeológiai, paleontológiai leleteket fedezünk fel.

A legkorábbi, szövéshez kapcsolódó élményei az általános iskolás évekhez kötik, ekkor szakkör keretében ismerkedett meg a fonalak és szövőszékek izgalmas világával. Bár zenei tagozatra járt, klarinéton, hegedűn tanult, mégis egy hirtelen jövő belső indíttatásból adódóan textilműves szakra jelentkezett a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába. Közben megismerhette a Cserszegtomajon működő nemzetközi Szabad Művészet Alkotótábort, melyet Takács Ferdinánd festőművész, barlangkutató vezetett, és amely művésztelep sorsfordító változásokat hozott az életében.

Ahogy mondja, belső világára varázslatként hatott a művészek sokszínű meglátása, alkotásaikban való kifejezése és annak technikai módjai, hiszen a művésztelepre a magyarországiak mellett Szingapúrtól Németországon, Erdélyen és Kárpátalján át Los Angelesig sok felől érkeztek alkotók.

Ráadásul ez az időszak a szakmai mellett magánéletét is gyökeresen meghatározta, mert Takács Ferdinándban későbbi férjét ismerte meg, akivel majd’ húsz éve Cserszegtomajon él és dolgozik.

A festő által alapított alkotótábor 2010 óta a Művészek Szabad Alkotóközösségében (Műszak) él tovább. Az évente megrendezett egyhetes nemzetközi művész-telepnek a házaspár háza és virágokkal, zöldségekkel gazdagított kertje ad otthont; egyfajta kulturális piknik ez, amit a művészek saját maguk finanszíroznak. Képző- és iparművészet, irodalom és zene egyaránt otthonra lel idén már tizedik alkalommal.

– Furcsa módon a szövéssel éppen a festészet kapcsolt össze újra. Ez utóbbiban tanultak voltak azok, amik végül visszavezettek a lenbe álmodott világhoz és annak fonalban való megjelenítéséhez. Sok év kihagyást követően egy megrendelés ültetett a szövőszékhez. Kicsit meg voltam szeppenve a hosszú szünet után, de számomra is meglepetésként azt éreztem, mintha hazatértem volna.

Ezen fellelkesedve újból nekiláttam tervezni, fonalat festeni, szőni. A festés közben már korábban is elgondolkodtam azon, hogy vajon annak anyag- és eszköztárát miként kivitelezhetném szőttesként is. Így textiltervezésben leginkább a festői hatás megvalósíthatóságát tartom szem előtt.

A különleges munkák megalkotásának első lépése a terv megrajzolása, amelyet Lívia méretarányosra nagyít, a felvetés mögött kontúrrajzként elhelyez, így tudja követni az arányokat, ennek alapján halad a szövésnél. A színes változatot mellette szokta elhelyezni szabadon, amire ránéz munka közben.

A tervezést követi a fonalak számos árnyalatának megfestése, valamint a szálak felvetésben való különféle vezetése. Lívia gyapjú- és lenfonalat is használ. Mivel egy szőttes elkészítése akár évet, éveket hidal át a gondolattól a megvalósításig, arra törekszik, hogy az alaptervek érdekesek, önazonosak legyenek, hogy a munkában lévő erő, dinamizmus elkísérje az alkotást megszületéséig és jóval utána.

Egy szőttes akár napló is lehetne a készítése folyamán megélt, várt vagy épp váratlan élmények alapján. Bár munkáinak szellemi értékét 3-4 millió forintra becsülték, piaci ára csupán töredéke lenne ennek.

Egyik legkülönösebb alkotása a lenszövő biennáléra is beadott munkája, a Földanya nevet viseli. Ahogy mondja, az idő fogalma mindig is inspiráló tényező, munkája is e témát járta körbe egy élmény hatására.

– A Földanya alapgondolatát a Rezi temetőjében végzett kutatómunka adta, amikor az éppen lemenő nap fényében okkersárgán izzó homokkő az egyik szobron felragyogott, mintha ebben az egy pillanatban koncentrálódott volna múlt, jelen és jövő. Gyönyörű és egyben félelmetes volt ez az érzés. A nőalakon vibráló színek azt sugallták, mintha anyag, lélek és szellem egyesült volna a szemem előtt.

Nem tudtam kiverni a fejemből, tudtam, hogy tovább kell adnom, meg kell szőnöm ezt az élményt. Egyelőre csak a szobor arcát dolgoztam fel, de később szeretnék még visszatérni a temetőbe újabb inspirációkért.

Lívia különleges, festményszerű kárpitjait nem egy díjjal jutalmazták már. 2017-ben Zala György-díjban részesült, tavaly pedig a szakmai zsűri döntése alapján az Országos Kerámia és Gobelin Biennálékon díjazott lett Víz–élet–út I., II. című alkotásaival. A festészet és textiltervezés mellett versillusztrációkat is készít költők (például Cséby Géza), illetve irodalomtörténészek versesköteteihez.

– Dr. Kostyál László művészettörténész, Zala megyei múzeumigazgató-helyettes ajánlotta figyelmembe a Krosnói Nemzetközi Lenszövő Biennálét, ahol 2018-ban egyedüli magyarként szerepeltem. Leginkább ennek alkalmával tapasztaltam, hogy milyen sokféle módon lehet alkalmazni a lent. A litván, finn, német, japán munkák közt találkozhattunk a megújulásra törekvő darabokkal ugyanúgy, mint a hagyományok ápolását bemutató alkotásokkal, szerepeltek figurális és nonfiguratív, síkban és térben ábrázolt művek egyaránt.

Ahogy a biennálé megmutatta, tökéletesen megfért egy kiállítótérben a tájábrázolás és a népi motívum is. Sok alkotásról sugárzott az anyag szeretete és tisztelete, és talán e két tényező is a legfontosabbak közé sorolható.

Lívia már a következő évre is tervez, pályázni szeretne a szombathelyi VII. Textilművészeti Triennáléra és a Pelso XIII. Országos Kerámia és Gobelin Biennáléra is. Szintén jövő évben Sall László nagyváradi születésű, jelenleg Göteborgban élő költő Nagyváradon összművészeti fesztivált szervez, de a jövő év nagy terve Cserszegtomaj 30 éves képzőművészeti életének megünneplése is.

– A fények és a színek játékai mindig erősen hatnak rám, valamint a nők és madarak gondolatiságának ábrázolása visszatérő motívum. Folyamatos a keresés, kutatás – a nyughatatlanság. Részleteket, rezdüléseket, illatokat figyelő típus vagyok. Fejben már készül egy olyan nagyméretű kárpit, ami az eddig megélt események hatásainak témakörét dolgozza fel, egyfajta „lét–kép–kárpit”. Ha a munkámat látva a nézőt az az érzés járja át, ami pél­dául kedvenc zenéje hallgatásakor, akkor sikerült átadnom neki azt, ami bennem él. Az alkotás számomra az otthont jelképezi.