Fesztiválokra kézműves sör?

Kulcskérdés, hogy a nagy sörgyárak és a szolgáltatók jelenlegi kizárólagos szerződéseit feloldva, az évi 200 ezer hektoliter előállításig kisüzeminek számító hazai termelők a csapolt sörök közé is betörhessenek a vendéglátóiparban, a termékeik népszerűsítésére leginkább alkalmas fesztiválokra.

A törvényjavaslat szerint a kisüzemi söröknek kellene kitenniük a vendéglátóhelyek kínálatának egyötödét, vagy bizonyítaniuk szükséges, hogy a kisebb hazai gyártóknak árréssel, marketinggel kedvező feltételeket teremtettek – a többi már a sörivókon múlik.

Az üveges sörök választékában már mindenhol szabad a gazda, de a csapoltaknál az eladóhelyeken az a márka viszi a prímet, amelyik a nedűhöz sörcsapot, hordókat, korsókat, napernyőket, alátétet, hamutartót is ad.

Ezt értelemszerűen csak nagyobb mennyiség eladásának reményében érdemes megtenni, amiben a kisüzemi sörfőzdék nyilvánvaló hátrányban vannak. Ha a vendéglátós és a sörgyár reálisan esztendőnként 100 hektoliter eladásával kalkulál, akkor a hároméves szerződésben 120 hektó az éves kvóta. A lejárat után az elmaradás csak újabb „röghöz kötő” szerződéssel ellensúlyozható.

De az is igaz, hogy például a koronavírus-járvány miatti bezárások idején a sörgyáriak zokszó nélkül visszaszállították a hordóikat. Viszont ha a náluk leköthető mennyiség egyötödével csökken, akkor a vendéglős előre például nem 10, hanem csak 8 millió forinttal kalkulálhat.

Persze vannak, akik szívesen lazítanának a kevés mozgásteret adó szerződéseken.

Ha a jelenlegi rendszer fellazul, a sörivó jobban jár, mert bővül a kínálat; a hazai sörfőzők fejleszthetnek, munkaerőt vehetnek fel; a nagyüzemeknek sincs nagy félnivalójuk, hiszen a piaci szerepük meghatározó marad; a vendéglősök pedig több sörivót vonzhatnak magukhoz.