Kutyaposta – Több ezer éve az ember mellett

Erről árulkodik egyébként latin nevük is: a farkas a Canis lupus, a kutya pedig a Canis lupus familiaris, ami egyként utal a farkasősre, valamint arra, hogy a kutya, egyedüliként az állatvilágban, kiérdemelte a familiáris, vagyis az embercsaládhoz tartozó jelzőt.

Legutóbb az azénkutyám.hu oldalon találtam egy kis kitekintést kedvencünk származásáról; a történet, ahogy írják, egy messzi-messzi ősi korban kezdődött… Ami nyilvánvalóan megfelel a tényeknek, csak éppen abban nincs máig sem megegyezés, hogy az a bizonyos ősi kor mikor is volt?

Egyesek néhány tízezer, mások akár százezer évre becsülik a két- és négylábú összekerülését. Annyi biztos, hogy a háziasítás még a földművelő életmódunk előtt, a kőkorszaki, vadászó-gyűjtögető évezredek alatt kezdődött.

A legkorábbról ismert domesztikált (háziasított) kutyaféle 33 ezer éves fosszíliáját (ősleletét) Szibéria Altáj-hegységében, a Razboinica-barlangban ásták ki a régészek. Az ember és a kutya közötti bensőséges kapcsolat már akkor is megható rítusokra sarkallta a gazdikat. A németországi Oberkassel környékén feltárt, 14 ezer éves csoportos sírhelyből kiemelték egy hét hónapos, szopornyicában elpusztult kölyökkutya alsó állkapcsát; a vizsgálatok egyértelművé tették, hogy gazdái ápolták és próbálták meggyógyítani a beteg állatot. Sikerrel ugyan nem jártak, de a közös sír szépen példázza az állat és ember közti meghitt viszonyt.

Hogy aztán ki választotta társául a másikat – ezen is lehet tűnődni. A farkas rájött, hogy az ember mellett mindig csurran-cseppen számára maradék étel, illetve farkasordító hideg esetén jó taktika a tűz körül ólálkodni, míg a kétlábúak a farkasok vadászattal és csapatmunkával kapcsolatos képességeit tanulhatták el.

A hajdani gyűjtögető, apróvadakat elejtő ősemberek a farkasok segítségével komplex vadászcsapatokká fejlődhettek, és már nagyobb állatokat is célba mertek venni.

Nagyjából 14 ezer éve, amikor az ember letelepedett életmódot alakított ki, akkor kezdődhetett a farkasok tudatos szelekciója. Az agresszív egyedeket elűzték, az emberhez idomulás, a szelídülés pedig elkezdett beépülni az állatok génállományába.

Az igazi tenyésztés már időszámításunk előtt 5000 környékén megkezdődött, méghozzá Kínában. Itt született a csau-csau, a tibeti masztiff, a shar-pei, a lhasa apso, a shi-tzu, a pekingi palotakutya, a tibeti spániel és a tibet terrier is.

Mára több mint 400, mások szerint még több kutyafajta létezik, a közös bennük a gyönyörű, nagyra nyitott szemük, amitől, valljuk be, egyszerűen elolvadunk.