Lovastanya – másképpen

Begördül a dűlőútra a panorámás autóbusz, a csikósok már várják a turistákat, véget nem érő ostorpattogtatás hangja kíséri őket a tanyáig. Gyors csoportkép a bő gatyásokkal, aztán kezdődik a pusztaprogram. De a várható élményre nem árt ráhangolódni a szabadtéri búbos kemence tövében, ahol mindenki legurít egy kupica pálinkát és elcsipeget egy frissen sült kenyérlángost.

Aztán a kompánia lovas kocsira pattan és eldöcög a bemutató helyszínére, majd amikor mindenki elfoglalja helyét a tribünön, indulhat a 40-50 perces attrakció, melynek csúcspontja a csikósok pusztaötös mutatványa. Mielőtt felcsendülne a cigányzene és a pincérek felszolgálnák a háromfogásos ebédet, a vendégek tesznek egy kört a nemzeti park területén, hogy felfedezhessék az Alföld rejtett szépségeit.

Végül betérnek egy tanyára, amit éppenséggel múzeumnak is nevezhetnénk, annyi ott a régiség. Innen már csak pár lépésnyire a fejedelmi ebéd.

Régebben az ilyen élménytúrák egymást érték a lovas tanyákon. Mára kissé megfakult a varázsuk, a hármaspusztai Biczó csárda és lovas panzió ajánlatából sem ezek a programok a legkeresettebbek. Erről lesz még szó a továbbiakban, előbb azonban nézzünk be a kerekegyházi Kunsági Majorba.

A több évtizedes múltra visszatekintő turisztikai bázisra az aranykorban özönlöttek a turisták az ötven kilométernyire fekvő fővárosból, pár óra alatt lezavarták a „csikosch-gulasch-tscharda” prog­­ramot, a vendégek megkapták, amire vágytak – a lovasbemutatót, a gulyást, a pitét –, és már távozhattak is isten hírével.

– Mivel a klasszikus lovasbemutatókra ma már alig van igény, megszüntettük ezt a programunkat – avat be üzletpolitikájukba Szabó Sándor, a Kunsági Major egyik résztulajdonosa. – Egyébként is túl sok a hasonló profilú tanyai vendéglátóhely a környékünkön.

Az idősebb külföldiek, főleg németek, akik hajdanán rajongtak a magyar pusztáért, ma már olcsó fapados repülőjáratokkal inkább könnyen elérhető tengerpartot vagy európai világvárosokat választanak célpontul, a fiatalok meg a bulinegyedeket, a romkocsmákat kedvelik. Lovas programjaink közül a kocsikázás, a túrázás, az oktatás maradt meg. Mi is beálltunk a rendezvényturizmus vonulatába, fő bevételünk az esküvőkből, céges találkozókból és táboroztatásból származik.

Tehát a profilváltás azt is jelentette, hogy szinte a nulláról kellett kezdeniük. A 2011-es tulajdonosváltással új ötletek valósultak meg, színesedett a kínálat. Tizenkét magyar népmesét bemutató tematikus játszóteret, illetve mesekastélyt építettek a gyerekeknek, a magyar értékek háza megteremtésével pedig főleg a felnőttekre gondoltak.

A majorban minden a vendég kényelmét szolgálja a paraszti hangulatot árasztó étteremtől a népi építészeti jegyeket mutató szállóhelyig, és számos sportolási lehetőség is kínálkozik. Minden adott a belföldi pihenéshez, Szabó Sándor azonban mégsem tapasztalja, hogy a „nyaralj itthon” szlogen jegyében elhalmoznák őket foglalásokkal. A koronavírus-járvány egyébként is érezteti hatását, a szezon első félévét elveszítették, sokan lemondták a rendezvényeket, viszont a nyári táborokkal valamennyi veszteséget lefaraghatnak.

– Három hónapig zárva voltunk, ez idő alatt az íróasztalnál folytattuk a munkát, frissítettük az ajánlatainkat, átszerkesztettük az étlapunkat, az alkalmazottainkat pedig pihenőre küldtük – sorolja a 24 esztendős Deák Patrik, a Biczó csárda és lovas panzió üzletvezetője, aki négy éve irányítja a vállalkozást.

– Valójában nem történt profilváltás nálunk, bár az esküvők, a céges rendezvények tartása, a vadászvendégek fogadása, az éttermi szolgáltatásunk mellett a pusztaprogramok iránt változó az érdeklődés, de augusztus közepétől ezeket is szeretnénk még jobban előtérbe helyezni, hiszen valódi pusztát csak az Alföldön lehet kínálni.

Vannak olyan hazai partnereink, akik az ország minden részéből kifejezetten a gyönyörű környezetért, a szívélyes vendéglátásért, a házias ízekért keresnek minket, éppen ezért arra is figyelünk, hogy ételeink alapanyagait – például a húst, a zöldséget, a gyümölcsöt – a környék termelőitől szerezzük be.

A tanya félszáz lóból álló lipicai ménesét is bevetik a rendezvényeken. Az esküvőn négyes fogat szállítja a hintón ülő jegyeseket, a násznépet pedig lovas kocsival viszik a közeli kápolnába. Évente 40-50 lakodalmat tartanak a birtokon.

Csodákat nehéz tenni a tanyai turizmusban. Márpedig a Csodafarm elnevezés hallatán arra gondolunk, mégsem lehetetlen. Ezt azonnal meg is erősíti találkozásunkkor a kecskeméti nonprofit vállalkozást vezető Andrássy Izabella, aki él-hal a különleges, léleksimogató fejlesztő és terápiás tevékenységért. Mint a legtöbb lovas embernél, nála is tetten érhető életében a pillanat, amikor a lovak mellett döntött.

Bár a szülei tiltották, s azzal próbálták elvenni a kedvét, hogy a ló majd ledobja a hátáról, meg biciklivel kell kimenni a tanyára, ahol harapós kutyákkal muszáj hadakoznia. Hát, nem sikerült elvenni a kedvét, mert, ahogyan Fülöp Sándor fogathajtó mondta neki – akivel négyes fogatot hajtott –, a lovasember ló iránti szeretete-tisztelete genetikai kérdés. Aztán kiderült, tényleg így van: a nagyapja katonaként díjugrató volt.

– Csodafarmunk ép és fogyatékkal élő vendégeinknek teremt lehetőséget a személyes fejlődésre. Szeretnénk a lovak segítségével olyan élményt adni, ami a fizikai, kognitív és érzelmi képességeket fejleszti, növeli az önbecsülést – fogalmazza meg küldetésüket Izabella, aki egyetemi szintű lovas képzettséggel rendelkezik, terápiás tevékenységéről szóló diplomáját pedig Ausztriában szerezte.

– Lehet, hogy egyszerűbb lett volna a kezdetek kezdetén, másfél évtizeddel ezelőtt busás profitot termelő „pénzmalmot” indítani, de nem tudtam volna a tükörbe nézni. Az évszázados lovas oktatás merevségével is szakítani akartam, így hát egyértelmű volt, hogy teljesen más szemléletű, gyermekközpontú, élményalapú, életminőséget formáló tevékenységet folytassak.

Izabella tényleg megszállott lovaste­ra­peu­ta. Amit délelőtt a civil munkájával megkeres, azt délután a farmra költi. Ezért nem érintette őket túl érzékenyen a járvány, csak azt fájlalták, hogy nem jöhettek a gyerekek. Mindazonáltal az energiáikat a lovak iskoláztatásába, a birodalmuk csinosítgatására fordították. Az egész nyári szünetre betelt a naptáruk, most igyekeznek bepótolni a sok elmaradt szeretetteljes ölelést. Újra kiteljesedhet az örömteli csodák otthona.